- Te igennel vagy nemmel szavaztál? -
- Én igennel. -
- Akkor te fideszes vagy! -
Ilyen és hasonló elmés párbeszédek ezerszám elhangzottak az elmúlt hetekben, de a jelenség nem új. Ha valakinek a véleménye netán megegyezik valamelyik párttal, az számítson rá, hogy azon nyomban rásütik a bélyeget, melyik szekértábor híve is valójában. Ha netán a MIÉP a pártprogramjában meghirdeti, hogy az esőnek fentről lefelé kell esnie, és netán az én véleményem is ugyanez, akkor nyilván miépes vagyok.
Nos, ami engem illet, kikérem magamnak.
Ma Magyarországon a választópolgárok nagy többsége érzelmi alapon politizál, nem pedig észérvek alapján. Persze a világ sok más táján hasonló a helyzet, de ha vigyázó szemünket a polgári demokráciát régóta gyakorló tájakra vetjük, azt fogjuk látni, hogy bizony sokan nem kívánnak semmilyen -izmusokhoz, pártideológiákhoz tartozni, hanem pragmatikusan akarnak dönteni.
Döntésük alapja nem csupán egy erősen PR-szagú választási program, hanem az adott politikai erő eddigi tevékenysége.
(Példaként hirtelen Jimmy Carter jut eszembe, aki szociális programot hirdetett, külpolitikai tevékenységéért Nobel-békedíjat kapott, de az USA gazdasága mélyrepülésbe kezdett. A választópolgár pedig megnézte a pénztárcáját, úgy látta, hogy kevesebb van benne, mint négy éve, és nem választotta újra a fogpaszta-reklámba illő figurát.)
Ha egy párt demagóg szociális lózungokat hirdet, de korábbi kormányzása során mást sem csinált, mint a szociális hálót nyiszálta, valamint a nagytőke kegyeit kereste alázatosan, akkor a választási programjában ígért ingyenebéd és ingyensör nyilvánvaló hazugság. Ha emiatt az ember a kisebbet hazudó, korábban kevésbé kártékony tevékenységet folytató (itt tartunk: van a rossz, a rosszabb és a még rosszabb) pártra adja szavazatát, attól ő még nem feltétlen emeszpés vagy emdéefes, vagy mittudomén micsoda.
Fentieknek az ad különös aktualitást, hogy a kisebbik kormányzópártban épp áll a bál. Az események kapcsán jópáran azon a véleményen vannak, hogy az "eszme" továbbélése miatt a pártnak megújhodásra van szüksége, netán új párt alapítására. Az "eszme" ugyebár a liberalizmus lenne, de nem kívánok csatába bocsátkozni senkivel, hogy a szóban forgó politikai csoportosulás valójában milyen eszmék rabja is.
Én ehhez csak annyit fűznék, hogy nem kérek azokból az eszmékből, amelyek továbbélése politikai pártok létén múlik. Az eszméket szeretném inkább a filozófusokra bízni.
E.Ü.
2008.03.20. 19:31 :: nyelv-ész
Olvasom, hallgatom a kormánypárti tirádákat, zeng tőlük a média.
A háromigenes népszavazás fáj nekik, főleg a Madárpártnak, és pofátlanul azt állítják, hogy ez az egészségügyi "reform" megakasztója.
Nos, aki úgy gondolja, hogy az egészségbiztosítók tervezetten magasabb működési költsége, az eddigi nonprofit helyett profitorientált működése lenne egyenlő a reformmal, annak nem tudok mást tanácsolni: olvassa el Marxtól a Tőkét.
2 komment
EQ=0
2008.03.18. 21:30 :: nyelv-ész
http://nyelvesz.blog.hu/2008/03/18/eq_0
Nem tudom, mennyi az IQ-ja, de az EQ-ja biztos nulla. Azt kívánom neki, hogy mihamarabb tapasztalja meg, milyen is az a társadalom, amelynek eljövetelét oly hőn óhajtja. Milyen is az, amikor mondjuk egy balesetből kifolyólag csökkent, vagy nulla munkaképességű valaki. Milyen az, amikor egy hosszantartó súlyos betegség után üres zsebbel, munka nélkül áll a járda szélén.
Milyen az, amikor csak az önkéntes szolidaritás az, amelyre számíthat. Az az önkéntes szolidaritás, amelynek ugye, "erkölcsi súlya" van.
Ne lepődjön majd meg, ha esetleg a kutya sem kíván vele önkéntes, erkölcsi súllyal bíró szolidaritást vállalni. Sem a baptisták, akik olvasták a vallást "méltató" írásait, sem mások.
Persze még fiatal, és mint ilyen, elborítja agyát az ifjonti lázadás, a mindent akarás. Büszke is magára rohadtul, hogy jól fizetett trollként a sikeres önmegvalósító szerepében tetszeleghet itt a neten. Páran el is hiszik, hogy ő tényleg ilyen.
Hát nem. A sikeres önmegvalósítók nem írnak világmegváltó, észosztó blogokat. Nem kampányolnak ostobán és erőlködve egy amerikai típusú vadkapitalizmus mellett, kikiáltva minden egyebet a szocializmus selejtjének. Nem kerülnek ki az írásaik rendszeresen az egyik legolvasottabb portál címlapjára, függetlenül azok tartalmától.
A trollok írásai, azok kikerülnek.
Nem tudom, mennyi az IQ-ja, de az EQ-ja biztos nulla. Azt kívánom neki, hogy mihamarabb tapasztalja meg, milyen is az a társadalom, amelynek eljövetelét oly hőn óhajtja. Milyen is az, amikor mondjuk egy balesetből kifolyólag csökkent, vagy nulla munkaképességű valaki. Milyen az, amikor egy hosszantartó súlyos betegség után üres zsebbel, munka nélkül áll a járda szélén.
Milyen az, amikor csak az önkéntes szolidaritás az, amelyre számíthat. Az az önkéntes szolidaritás, amelynek ugye, "erkölcsi súlya" van.
Ne lepődjön majd meg, ha esetleg a kutya sem kíván vele önkéntes, erkölcsi súllyal bíró szolidaritást vállalni. Sem a baptisták, akik olvasták a vallást "méltató" írásait, sem mások.
Persze még fiatal, és mint ilyen, elborítja agyát az ifjonti lázadás, a mindent akarás. Büszke is magára rohadtul, hogy jól fizetett trollként a sikeres önmegvalósító szerepében tetszeleghet itt a neten. Páran el is hiszik, hogy ő tényleg ilyen.
Hát nem. A sikeres önmegvalósítók nem írnak világmegváltó, észosztó blogokat. Nem kampányolnak ostobán és erőlködve egy amerikai típusú vadkapitalizmus mellett, kikiáltva minden egyebet a szocializmus selejtjének. Nem kerülnek ki az írásaik rendszeresen az egyik legolvasottabb portál címlapjára, függetlenül azok tartalmától.
A trollok írásai, azok kikerülnek.
5 komment
A zsarolás folytatódik
2008.03.12. 22:09 :: nyelv-ész
Okos miniszterelnökünk rögtön a népszavazás másnapján kerek perec közölte, a leszavazott összegeket a kormány más forrásból nem pótolja. A reform meg egyébként megy tovább, coki mindenkinek.
Sajnos arról nem lehetett népszavazást tartani, akarunk-e hülye reformokat az egészségügyben. Emiatt jöttek az ostoba kérdések a színes cédulákon: akarunk-e vizitdíjat meg kórházi napidíjat fizetni?
Hülye kérdés, persze, hogy nem akarunk.
Az talán még a hat elemis sajtómunkásnak is lejött, hogy valójában miről is szavaztunk. Nem akarunk olyan magánbiztosítós rendszert, ami profitorientált a társadalombiztosítás szintjén, mert az rossz, legalábbis eddig mindenhol rosszul működik. Néhány biztosító meggazdagszik, de bizony olyan hely is van, ahol éppen az összes biztosító veszteséges.
Például a szomszéd Ausztriában.
Helyette olyan egészségügyet szeretnénk, amely szolidáris alapon működik, központilag szedi be a járulékot, és nem köti az egészségügyi alapellátást* a befizetett tőke mértékéhez. Aki az alapellátáson* felül magasabb színvonalra vágyik, magánbiztosító közbeiktatásával tarthat rá igényt.
Persze a mai TB helyett egy karcsúsított, reformált intézményre van szükség, ahol nem folyik el a pénz ezer résen át. Ha az Adóhivatalnál sikerült, itt is megoldható.
A verseny pedig nem a biztosítók szintjén jelenik meg, hanem az egészségügyi ellátást nyújtók szintjén: kórházak, klinikák, háziorvosok szintjén. Aki hatékonyan működik és akivel a betegek elégedettek, az kap az ellátottak után pénzt. Aki meg drágán és rosszul dolgozik, az tönkremegy.
Nincs ebben semmilyen ördöngösség, tucatszám működnek ilyen alapon egészségügyi rendszerek.
A népszavazás üzenete ez: nem kérünk a mutyizós, egészségeseket toborzó, a betegeket költségtényezőként kezelő magánbiztosítók uralmából, mert a működésük végeredménye mindenhol ugyanaz: a legrászorultabb rétegek maradnak ellátás nélkül.
* az alapellátáson természetesen a beteg meggyógyítása értendő.
Sajnos arról nem lehetett népszavazást tartani, akarunk-e hülye reformokat az egészségügyben. Emiatt jöttek az ostoba kérdések a színes cédulákon: akarunk-e vizitdíjat meg kórházi napidíjat fizetni?
Hülye kérdés, persze, hogy nem akarunk.
Az talán még a hat elemis sajtómunkásnak is lejött, hogy valójában miről is szavaztunk. Nem akarunk olyan magánbiztosítós rendszert, ami profitorientált a társadalombiztosítás szintjén, mert az rossz, legalábbis eddig mindenhol rosszul működik. Néhány biztosító meggazdagszik, de bizony olyan hely is van, ahol éppen az összes biztosító veszteséges.
Például a szomszéd Ausztriában.
Helyette olyan egészségügyet szeretnénk, amely szolidáris alapon működik, központilag szedi be a járulékot, és nem köti az egészségügyi alapellátást* a befizetett tőke mértékéhez. Aki az alapellátáson* felül magasabb színvonalra vágyik, magánbiztosító közbeiktatásával tarthat rá igényt.
Persze a mai TB helyett egy karcsúsított, reformált intézményre van szükség, ahol nem folyik el a pénz ezer résen át. Ha az Adóhivatalnál sikerült, itt is megoldható.
A verseny pedig nem a biztosítók szintjén jelenik meg, hanem az egészségügyi ellátást nyújtók szintjén: kórházak, klinikák, háziorvosok szintjén. Aki hatékonyan működik és akivel a betegek elégedettek, az kap az ellátottak után pénzt. Aki meg drágán és rosszul dolgozik, az tönkremegy.
Nincs ebben semmilyen ördöngösség, tucatszám működnek ilyen alapon egészségügyi rendszerek.
A népszavazás üzenete ez: nem kérünk a mutyizós, egészségeseket toborzó, a betegeket költségtényezőként kezelő magánbiztosítók uralmából, mert a működésük végeredménye mindenhol ugyanaz: a legrászorultabb rétegek maradnak ellátás nélkül.
* az alapellátáson természetesen a beteg meggyógyítása értendő.
2 komment
No comment...
2008.03.07. 19:03 :: nyelv-ész
...avagy az evolúció visszafelé is működhet.
Update kizárólag angoltanároknak:
Hogyan kell azt a szót helyesen leírni, amit a bácsi a videó elején folyamatosan ismétel?
A helyes megfejtők között önkéntes mérvadó igazolványokat sorsolunk!
Update kizárólag angoltanároknak:
Hogyan kell azt a szót helyesen leírni, amit a bácsi a videó elején folyamatosan ismétel?
A helyes megfejtők között önkéntes mérvadó igazolványokat sorsolunk!
2 komment
Örök harc
2008.03.05. 16:48 :: nyelv-ész
Időtlen idők óta folytatom küzdelmem az angol nyelvvel. Ennyi év alatt már németül eredetiben olvashatnám Heinét, oroszul meg már úgy írnék, mint Tolsztoj.
Szakmám okán azonban szükségem van eme embertelen nyelv ismeretére. A szakmai irodalom szlengjét nagyjából fogom is, szótárazásra is ritkán szorulok, ám az élő nyelv használata reménytelennek tűnik.
Most épp egy újságcikket akartam elolvasni, amelyben szerepelt a "charge" szó.
Alapvető műszaki ismereteim alapján (felirat az akkutöltőn) ez a szó magyarul annyit tesz, töltés, töltődés. A műszaki leírásokban is csupán ebben az értelemben használatos.
Így viszont a mondatnak semmi értelme.
Nos, elő a szótárat! Lássuk, mit mond az Országh-féle bölcsek köve!
Megállt bennem az ütő: összesen 33 (igen, harminchárom!) jelentése van a charge szónak magyarul, és ezek jó része nem is rokonértelmű. Lássunk néhányat, zárójelben az első reakcióm:
Attól tartok, végképp le kell számoljak az illúzióval, hogy valaha ennek a bábeli zűrzavarnak a mélyére láthatok.
Szakmám okán azonban szükségem van eme embertelen nyelv ismeretére. A szakmai irodalom szlengjét nagyjából fogom is, szótárazásra is ritkán szorulok, ám az élő nyelv használata reménytelennek tűnik.
Most épp egy újságcikket akartam elolvasni, amelyben szerepelt a "charge" szó.
Alapvető műszaki ismereteim alapján (felirat az akkutöltőn) ez a szó magyarul annyit tesz, töltés, töltődés. A műszaki leírásokban is csupán ebben az értelemben használatos.
Így viszont a mondatnak semmi értelme.
Nos, elő a szótárat! Lássuk, mit mond az Országh-féle bölcsek köve!
Megállt bennem az ütő: összesen 33 (igen, harminchárom!) jelentése van a charge szónak magyarul, és ezek jó része nem is rokonértelmű. Lássunk néhányat, zárójelben az első reakcióm:
- szolgálat (a service vajon miben jelent mást?)
- felszólít
- feltölt
- feladat (nekem az exercise jobban bejön)
- díj (a tax meg a prize miért nem elég nekik?)
- gondjaira bíz
- megvádol
- kötelesség
- kér (erre összesen 16 különböző szót találtam, kész, vége)
- hivatal (az office és bureau szavak akkor miaf*sznak vannak, kérem?)
- támad (attack esetleg?)
- megrohamoz
Attól tartok, végképp le kell számoljak az illúzióval, hogy valaha ennek a bábeli zűrzavarnak a mélyére láthatok.
8 komment
Dimitrov téri fiúk 2.
2008.02.26. 00:40 :: nyelv-ész
Csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy nagyjaink ennyire sötétek lennének. Nemcsak a szomszédban, de a Nagy Vízen túl is recseg-ropog a magán egészségpénztárakra alapozott rendszer. A jóléti állam felszámolása körüli bábáskodásban valahogy a fürdővízzel együtt a gyerek is a konyhakertben landolt.
A mókás mindebben az, hogy abban az ideológiában, miszerint így olcsóbb mindenkinek, egyetlen szó igazság sincs. Az USA egészségbiztosítói fajlagosan jóval több pénzbe kerülnek, mint a szomszédos Kanada állami működtetésű rendszere, ráadásul úgy, hogy az USA lakosságának egy jelentős hányada (kb. 13%) számára semmilyen szolgáltatást nem nyújtanak.
Nyilván ilyen rendszer kell nekünk, vagy inkább az osztrák mintájú, ami épp most készül becsődölni.
Az eddigi gyakorlat a feneketlen TB-kalapba öntött pénzzel persze ugyanilyen rossz, sőt... Viszont mi szeretünk mindig átesni a ló túloldalára. (Szegény ló már szédül, nem tudja, hova kapja a fejét, hiszen mi folyamatosan valamelyik oldalán huppanunk le épp a porba, ahelyett, hogy végre megpróbálnánk nyeregbe jutni.)
A mókás mindebben az, hogy abban az ideológiában, miszerint így olcsóbb mindenkinek, egyetlen szó igazság sincs. Az USA egészségbiztosítói fajlagosan jóval több pénzbe kerülnek, mint a szomszédos Kanada állami működtetésű rendszere, ráadásul úgy, hogy az USA lakosságának egy jelentős hányada (kb. 13%) számára semmilyen szolgáltatást nem nyújtanak.
Nyilván ilyen rendszer kell nekünk, vagy inkább az osztrák mintájú, ami épp most készül becsődölni.
Az eddigi gyakorlat a feneketlen TB-kalapba öntött pénzzel persze ugyanilyen rossz, sőt... Viszont mi szeretünk mindig átesni a ló túloldalára. (Szegény ló már szédül, nem tudja, hova kapja a fejét, hiszen mi folyamatosan valamelyik oldalán huppanunk le épp a porba, ahelyett, hogy végre megpróbálnánk nyeregbe jutni.)
Szólj hozzá!
A Nagy Észosztógép újra működik
2008.02.25. 23:17 :: nyelv-ész
Kedvenc trollunk most éppen a közelgő népszavazás kapcsán jótanácsol, higgadtan.Hosszan fejtegeti az oktatás, az egészségügy fizetőssé tétele mögötti nagy közgazdasági összefüggéseket, egyszerűen, világosan. Nekünk, ostobáknak, akik nem veszik észre. Végkövetkeztet is, miszerint az egész szavazósdi egy olyan cirkusz, melyben két bohócnak az egész ország statisztál.
Nos, az oktatás és az egészségügy kérdését ugyanúgy (le)kezelni, mint a szatócsnál a lisztet, felettébb szerencsés gondolat. Ugyebár az az ország, amelyik a polgárai egészségét, tanultságát jól megfizetteti, az nyilván sokkalta versenyképesebb ebben a nagy globalizált világban, mint ahol ingyér' jár az orvos meg a tanár. Ugye. Ha már így leragadtunk a kérdés közgazdasági vonatkozásánál...
Nyilván nálunk nem fog a rendszer ugyanolyan szépen és simán működni, mint a Szent Egyesült Államokban - de hiszen ott sem működik valami fényesen. Ha rászámolom az ottani állapotokra a kis magyar rettenetet, akkor bizony jobb, ha nem orvosra, hanem mindjárt tölgyfakoporsóra kezdek gyűjteni.
Arról nem is beszélve, mi van akkor, ha az egész rendszer bedől, mint a téglafal az óvóhelyen.
Utolsó kommentek