Az Indexről távozó fővárosi írószakkör ott folytatja a hülyeséget, ahol korábban félbehagyta. Valahogy nem látnak ki a városhatáron túlra, és nem veszik figyelembe azt, hogy a főváros körül van egy milliós nagyságrendű agglomeráció, amelynek a közlekedési problémáit nem oldja meg a Duna feletti gyalogos- és kerékpáros híd, nem oldja meg a drótkötélpályás libegő, a motorcsónak, a kishajó, vagy a vízen járás képessége. Sőt, rosszabb a helyzet, mert ki sem kell menni a városból: a külső kerületekben élők sorsa sem sokkal jobb...
Most éppen előástak egy pHd-s csókát, aki ugyan még csak tanulja a környezetvédelmet, de már szakért.
Olyan bölcsességet állít, miszerint a Galvani-híd majd kb. 40 ezer ember életét fogja megkönnyíteni. Hogy ez a szám honnan jött ki, nem tudom, de akkor tessék, én is leírom a magam becslését: szerintem 300 ezer ember életét fogja ez a híd megkönnyíteni. A dél-budai, a dél-pesti régióét, és az agglomerációból ingázókét. Az agglomerációt ugyanis valahogy mindig kihagyják ezekből a számításokból. Gondolom, a 40 ezer az valahogy úgy jöhetett ki, hogy megnézték, mennyi a napi autóforgalom a szomszédos hidakon, és mennyi lenne, ha ez a forgalom nem kétfelé, hanem háromfelé oszlana. Vagy valami hasonlóan tudományos algoritmust alkalmaztak, nem tudom. Mantrázzák azt is, hogy az új hidak új autóforgalmat generálnak.
Figyelmébe ajánlanám a bölcs közlekedési megmondóembereknek, hogy nagyon sokan járunk úgy be az agglomerációból autóval, hogy nem minden nap megyünk át ugyanazon a hídon. Nekem speciel napszaktól függ, mikor merre haladok, és rendszeresen nem ugyanazon a hídon megyek át reggel, mint amelyiken este hazafele. Ugyanis vannak a reggeli órákban járhatatlan útszakaszok, és vannak, amelyek a késő délutáni órákban szeretnek eldugulni. Továbbá nem csak az otthon-munkahely távot járom rendszeresen, hanem igen gyakran kell valamerre ügyet intéznem. Emiatt néha olyan hídon megyek át, amelyiken nem napi rendszerességgel haladok.
Az ominózus cikk gyermeteg logikája azért is beteg, mert egy hídnak nem csak az alapján van létjogosultsága, hogy várhatóan hány autó fog átmenni rajta. A budapesti kapacitásnövelés többek között azért is indokolt, mert hiányzik sok elkerülő út, amelyik a Duna egyik feléről a másikra átjutást lehetővé teszi. Nincs az M0 befejezve, nincs a Hungária és az M0 között egy olyan körgyűrű, ami a külső kerületek közti kapcsolatokat feltárja.
Nem csak a belvárosi lakónegyedekből nem lehet emiatt kiszorítani az autóforgalmat, hanem a jelenlegi rendszer is igencsak zavarérzékeny. Mikor még a Megyeri-híd sem volt kész, akadt olyan hétköznap, mikor az Árpád-hídon egy óra alatt jutottam át, mert a Petőfi-hídon épp egy kamion felborult. Gyakorlatilag órákra beállt a város. Azóta ugyan van már egy Megyeri-híd is, de van vagy másfélszer annyi autó is.
Egy szónak is száz a vége: pont a hidakkal nem kellene Budapesten (sem) spórolni. Lehet vitatkozni, hogy melyik városrész milyen közlekedési eszközökkel mekkora környezetterhelést kap, de a hidak pont nem lehetnek az autóforgalom bevonzása miatt aggódók fegyverei. A hidak a közlekedési infarktusok elleni hatékony eszközök. Mehet rajtuk villamos, busz, lehet rajtuk tömegközlekedési sáv - de kellenek. Persze, lehet mellé drótkötélpálya a Duna fölött, meg hasonló okosságok is, de ezekkel sem az agglomeráció, sem a külső kerületek nincsenek kisegítve.
Utolsó kommentek