Ismét egy erősen szubjektív vélemény, szerintem nekem sincs igazam :-)
Ha már az autógyárakon köszörültem a nyelvem, ne maradjanak ki azok sem, akiknek a legfőbb feladata lenne szót emelni az autógyárak elburjánzó hülyeségei ellen. Van, aki megteszi, nem is róla szólnak alábbiak. Szerencsére vannak a szakmában színvonalas, felkészült szakújságírók is, de a kókler firkászok száma elég magas ahhoz, hogy jelentősen torzítsák a szakmáról kialakult képet.
1. Nyelvünk megrontói
Igen, a sportújságírók mellett ők is keményen dolgoznak a köznyelvben előforduló nyelvi pongyolaságok terjesztésében. Az igekötők szertelen használata ("bevállalom" és társai) mellett már rezignáltan elmegyünk, annyira mindennapossá váltak, de a "prémiumos"-tól még most is kiráz a hideg. Egy melléknévből akarunk melléknevet képezni? Persze, mondhatjuk valamire, hogy magasos, alacsonyas, keskenyes, széleses, csak épp hülyén hangzik.
2. Alacsony szakmai képzettség
Direkt nem műszaki képzettséget írtam. Egy fogyasztói csoport számára írt tesztben nem kell feltétlenül a műszaki megoldásokat részletezni. Hiteles tesztet azonban akkor lehet írni, ha a tesztelésre vont jármű képességeivel, megoldásaival tisztában vagyunk. Nem forgatjuk értetlenül a csomagtartóban talált bigyót, hogy ez most vajon mi is, és honnan esett ki, hanem felkészülten megyünk tesztelni, és nem lepődünk meg, ha az előttünk tesztelő nem tudta a helyére tenni a kivehető csomagtér világítást.
A firkász röhög egyes német autóteszteken, amelyeket a Youtube-on lehet látni, amikor épp azt mutatja a fickó, hogy milyen hosszúra lehet kihúzni a biztonsági övet. Neki ez szánalmas. Nyilvánvalóan nem érdekli őt a mindennapos használat, hiszen ő egy pár napra vagy csak pár órára kapja meg az autót, és az alatt is csak azt fogja kipróbálni, nyikorog-e a gumi hetvennél a falu végi kanyarban.
3. Új műszaki megoldások iránti teljes érdektelenség
Ezt felróttam a gyártóknak is, felrovom az újságíróknak is. Persze van itt is kivétel, de a többséget nem érdeklik az új megoldások. Hosszú cikkben értekeznek az autó úttartásáról, kanyarstabilitásáról, de az, hogy ott oldalt van az a kis izé, ami mutatja a nemtudommit, azt majd a kezelési könyvben jól elolvassa az, aki megveszi az autót. A lényeg: csapassunk!
El is érkeztünk a következő stációhoz, ami nem más, mint:
4. A sportosság indokolatlan keresése
Ha egy gyártó kihoz egy SUV-ot, egyterűt, vagy valami magasabb építésű kocsit, akkor valószínűleg az első percben az lesz a kritika vele szemben, hogy nem lehet elég alacsonyan ülni benne, meg nem lehet a kormányt a térdünkig lehúzni, meg hogy kanyarban leér a kilincs. Szóval, nem elég sportos.
Nem vagyok gerincsebész, de saját példámon érzem, milyen fontos, hogy azokkal az autókkal, amelyekkel minden nap akár órákat közlekedünk, ergonómiailag megfelelőek legyenek. Ezekben az autókban kifejezetten ellenjavallt az alacsony üléspozíció, a túl apró kormány (tüdő összenyomódik, nincs elég oxigén), és a túl feszes rugózás. De a firkász ezt nem tudja a helyén kezelni, őt csak az érdekli, lehet-e vele csapatni.
5. Nagyon gépész
Ha egy gyártó újabb, még bonyolultabb gépészeti megoldásokat alkalmaz, akkor a firkász hosszasan ecseteli annak nagyszerűségét és előremutató műszaki újdonságát. Ha egy gyártó kihoz egy zseniálisan egyszerű, hatékony és megbízható megoldást, akkor a firkász vagy figyelmen kívül hagyja, vagy lekicsinylően ír róla.
Például a bolygóműves hibrid hajtás az elmúlt két évtized egyik bizonyítottan legjobb megoldása, amit ez az átkozott iparág ki tudott szenvedni magából. A firkásznak ehhez annyi a kommentárja, hogy milyen ciki, hogy gázadásra bőg a motor. Ha viszont egy 7-8 sebességes automata váltó házába beépítenek egy szánalmasan gyenge villanymotort, ami egy kicsit rá tud segíteni a benzinmotorra, akkor az a firkász szerint zseniális megoldás, mert oké, hogy hibrid, de milyen "autószerű", ahogy érezni a rántásokat váltásnál.
A villanyautó már nem is ér el az ingerküszöbéig. Nincsenek benne bonyolult gépészeti megoldások, csak valami villanymotor, meg akku. Unalmas, mint a trolibusz. Aztán amikor tesztvezetésen egy Teslával végigmegy egy versenypályán, és úgy kell bekészíteni a célvonalon a váltás gatyát, a tesztben akkor is csak fanyalogni fog, hogy jó, jó, de kinek van ideje kivárni, míg feltöltődik. Zsákutca ez az egész villanyautózás. Majd a hidrogén, az lesz az igazi.
6. Mi mire való?
Ez is nehezen megy. Kisautó nem elég tágas, nagyautóval nehéz a parkolás, furgonban csörömpöl a raklap. Befér-e a kisáruszállítóba a szörfdeszka, a bicikli? Városi villanyautó lemegy-e Pécsre töltés nélkül? Az aszfaltra tervezett plázaterepjáró elakad-e a félméteres dágványban? Ezek mind-mind nagyon fontos tesztelési szempontok, ugye?
Épelméjű ember képes felmérni, mi mire való, de a firkásznak szenzáció kell. Leleplezi az autógyártók nagy összeesküvését: nem megy fel a falon a Square Wheel cég Barrow típusú terepjárója! Igaz, nem is ígérte, de ez mellékes.
7. Indokolatlan nosztalgia
Nem összetévesztendő a veteránautós vonallal. A veterános fel tudja mérni, mikor hol járt a technika, és e szerint tud magának választani olyan autót, amelyiket aztán fenn is tud tartani. Lehet, hogy ezt megelőzi néhány lyukra futás, de előbb-utóbb helyére kerülnek a dolgok a világképében.
A firkász nem ilyen. Ő jobban tudja, bár még életében nem szerelt autót. Ő megmondja, hogy a régi, az volt az igazi. Mindenki által utált ócskaságokat emel piedesztálra, mert ő annyira ott van a szeren, hogy képes felismerni annak nagyszerűségét, korszakalkotó megoldásait. Igaz, hogy a gyártó csődbe ment ezzel a típussal, de hát amögött összeesküvés van, vagy valami sajnálatos világgazdasági anomália, amire nem lehetett felkészülni. Igaz, hogy alig maradt fenn a típusból, mert a rozsda menet közben ette ki a sofőr alól az alvázat, de az megint csak nem a típus hibája, hanem a rozsdáé. Túl falánk.
Utolsó kommentek