Épp tegnap mérgelődtem, hogy megint önjelölt zsenik reformálják a fővárosi közlekedést, és lám, mára az indexes cikk nyomán a Totalcar is beállt a megmondók közé.
Úgy látszik, akinek Budapesten van a lakóhelye és a munkahelye is, az el sem tudja képzelni, mi a túróért jön be naponta százezernyi autó a városba. Holott azok az autósok jelentős részben egykori budapesti lakosok voltak, akik a családi ház, kert, zöldövezet reményében, vagy éppen a fővárosi ingatlanárak miatt az agglomerációba költöztek. Sok esetben a gyerek is Budapesten jár iskolába, így többnyire az egész család reggel autóval indul az iskola irányába, majd megy a munkahelyére. Azokról nem is beszélve, akik esetleg céges autót kaptak a munkáltatójuktól, mert azok gyakorlatilag mindenhova autóval mennek. Ingyen van ugyebár az üzemanyag, a karbantartás.
Mivel ezek az agglomerációs népek a fővárosi honpolgár számára csak valamiféle nomád horda, akiket legszívesebben a városhatáron kívül tartanának, nézzünk egy olyan fiktív példát, ahol a család élete a budapesti városhatáron belül zajlik. Vajon miképp tudják a napi közlekedési kihívásokat teljesíteni? Bringával, busszal, vagy autóval?
Képzeletbeli kétgyermekes családunk a XVII. kerületi Keszeg utcában lakik. A kisebbik gyermek a Szabadság Sugárúti általános iskolába jár, amely gyalog alig több, mint egy kilométer, de tömegközlekedéssel a duplája lenne, közvetlen buszjárat ugyanis nincs a két hely között. Sebaj, az a kis gyaloglás nem árt a gyereknek, negyed óra alatt kényelmesen lesétálható a táv. Igen ám, de a gyerek még csak elsős, és egy 6 éves gyereket az ember még faluhelyen sem szívesen enged reggel egyedül iskolába. Bringázni ugyan már egész jól tud a gyerek, de a forgalomban önállóan bringával sem vehet részt. Marad az autó, mert reggel nincs idő gyalog kísérni a gyereket suliba, majd utána rohanni a busz után, hogy időben beérjünk a munkába.
A nagyobbik gyerek már nem ilyen szerencsés, őt felvették a Mátyásföld és Sashalom határán lévő művészeti gimnáziumba, ami 9 kilométerre van a lakóhelyétől. Bringával nem nagy távolság, de nincs végig bringaút, és a sulinál sincs kiépítve olyan bringatároló, ahol kockázat nélkül otthagyható lenne a bringa. Megoldható a tömegközlekedés, a gyaloglással együtt alig 40 perc alatt beér a gyerek a suliba. Autóval persze mindez csak 15 perc. Ráadásul anya is a közelben dolgozik Sashalom túlfelén egy önkormányzati irodában, ahova busszal, kétszeri átszállással szerencsés esetben kevesebb, mint egy óra alatt oda lehet érni, ha épp minden jármű időben jön. Bringa szóba sem jöhet, anya munkakörében elvárás az "üzleti öltözék", és nincs lehetőség zuhanyozni, átöltözni. Autóval viszont ez a táv alig 20 perc, még úgy is, hogy a nagyobbik gyereket útközben kitesszük a gimnáziumnál.
Apa viszont Kelenföldön, az Etele térnél dolgozik. Autóval 40-50 perc lenne az út, de a reggeli csúcsforgalomban sokszor inkább másfél óra. Emiatt ő az Örs vezér téren keres parkolóhelyet, és metróval megy tovább. Így kicsit több, mint egy óra alatt benn van még akkor is, ha anyát és a két gyereket előbb autóval elviszi. Bringával neki sem vág, mert az ő munkahelyén sem megoldott a biztonságos kerékpár tárolás.
Látjuk, hogy még ki sem tettük a lábunkat az agglomerációba, máris abba futunk bele, hogy egy négytagú családból három fő esetében az autó a kézenfekvő megoldás, még akkor is, ha a család egyébként elkötelezett a környezetvédelem iránt. Egyszerűen akkorák a távolságok, és a tömegközlekedés a külvárosokban annyira a belvárosi irányokra koncentrál, hogy aki nem sugárirányban akar a városcentrum felé mozogni, annak az autó a megoldás.
Látjuk továbbá, hogy ha mégoly nagy akarat is lenne az agglomerációs P+R parkolók létrehozására, bővítésére, ezekre Budapesten éppúgy szükség van, hiszen a külső kerületekben lakók közlekedési problémái semmiben nem különböznek az agglomerációban élőktől.
Utolsó kommentek