Egy európai autógyártó európai modellje teljesíti az elég szigorú helyi környezetvédelmi normákat. Teljesíti a kaliforniai, nem kevésbé szigorú normákat is.
Ausztráliába mégis egy évekkel ezelőtti, jóval szennyezőbb motorral szállítja ugyanezen típusát.
Hogy miért? Nem azért, mert az ausztrál normák engedékenyebbek. Attól még vihetné oda is az európai változatot, és akár reklámozhatná is, hogy az ő autójuk már a jövő autója, mert a csak évek múlva életbe lépő normáknak is megfelel.
Nem is a spórolás végett. Az EURO5 normának megfelelő régebbi modell gyártása, szervizelése csak minimálisan olcsóbb, mint a jelenlegié. Bár olcsóbb, az tény, de egy ekkora cégnél ez nem jelentene komoly anyagi kockázatot.
Nem. Egyszerűen így működik az egész tetves autóipar, hogy minden piacra pont annyira biztonságos és környezetkímélő autó készül, amennyire az ottani előírásoknak megfelel. Jó példa az az Indiában komoly piaccal rendelkező japán gyártó is, aki a helyi nem létező ütközési normák miatt jóval vékonyabb lemezből gyártja az autóját. Vagy a másik, szintén japán márka, amelyik egy kb. 20 dolláros költségű merevítőt kispórol az indiai piacra készülő autóiból, mert ugye oda az nem kell.
Tekintve, hogy az iparág végtelenül agyament költségoptimalizálással működik, olykor a józan észnek ellentmondó paraméterek mentén, így a mai történet tanulsága, hogy az autóipar káros tendenciáit csakis a törvényi szabályzások tudják valamelyest kordában tartani. Mikor két évvel ezelőtt a kínai kormány közölte, hogy 2020-tól csak az elektromos, vagy a legalább 100 km elektromos hatótávú plugin hibrid járművek hozhatóak be, a gyártók kikönyörögték, hogy ez a korlátozás egyelőre ne lépjen életbe, mert hogy ők ezt képtelenek teljesíteni. Időközben a nyugat-európai kormányok is bekeményítettek, így láss csodát, olyan gyártók is megjelentek az elektromos és plugin hibrid autóikkal a piacon, akik még 1-2 éve is azt mantrázták, hogy az emberek nem akarnak villanyautót venni.
Utolsó kommentek