Ebben a Youtube videóban egy autós újságíró tesztel egy plugin hibrid autót. Történetünk szempontjából mellékes, hogy ki tesztel, és mellékes az autó típusa is. Ami nem mellékes, az a jelenség, miszerint valaki úgy tesztel autót, hogy fogalma sincs, mi mire való. Próbálom a tőlem telhető legegyszerűbb módon magyarázni az igazamat.
Kezdjük a kályhánál: mire jó egy plugin hibrid autó? Illetve mi is ez a fura szerzet?
A legtöbb autógyár a környezetvédelmi előírások szigorodása miatt vegyíti a hagyományos benzinmotoros hajtást az elektromos hajtással. A plugin hibrid annyival tud többet a sima hibridnél, hogy jóval nagyobb kapacitású a meghajtáshoz használt akku, és ez kívülről konnektorról vagy elektromos töltőoszlopról is tölthető. Ezzel az autó néhány tíz kilométeren át akár tisztán elektromos hajtással is tud közlekedni. Ennek az üzemmódnak elsősorban a városi közlekedésnél van jelentősége, de nagy előny akkor is, ha az autót gyakran kell használnunk rövid, néhány kilométeres utakra. Nem probléma, hogy a rövid úton a benzinmotor nem tud üzemi hőfokra melegedni, mert be sem kell induljon rövid távokon. Uganakkor hosszú távú utazásoknál nem probléma, ha nincs útközben elektromos villámtöltésre lehetőség, hiszen ott a benzinmotor, és annak üzemanyaga ma még könnyebben hozzáférhető.
Vegyünk egy példát, hogy milyen használati szokások mellett jön ki a plugin hibrid előnye. Tegyük fel, hogy hétköznap napi 40 kilométert autózok. Ingázok a munkahelyemre, esetleg családtagokat is fuvarozok iskolába, munkahelyre. Ez a hét öt munkanapján 40x5=200 kilométer, ami ha otthon éjszaka, vagy nappal munkaidőben elektromosan töltöm az autót, megtehető tisztán villanyhajtással. Egyrészt lokálisan nem szennyezem a környezetet, másrészt az elektromos hajtás kilométerre vetített költsége is alacsonyabb, mint a benzines hajtásé.
Hétvégén teszek egy hosszabb utat, mondjuk legyen ez is egy 200 km-es út. Ilyenkor az út jelentős részében a benzinmotor fog hajtani, a villanymotor ilyenkor csak besegít. Bár ha indulás előtt az akku fel van töltve, akkor valószínűleg a 200 km egy részét tisztán elektromosan meg tudom tenni, de az egyszerűség végett ezzel most ne számoljunk. Bonyolítható lenne a példánk még azzal is, hogy nem fogok minden hétvégén 200 km-t autózni, ellenben időnként ennél hosszabb utakra is elmegyek.
A végeredmény éves szinten, hogy az autóm a megtett kilométerek felét tisztán elektromosan tette meg. Ezzel kíméli a környezetet, és az üzemeltetése is olcsóbb. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott van a jelentősen magasabb vételár.
Most jön a nagy számítás. A cikk elején linkelt videóban az autós szakértő bácsi kiszámolja, hogy a plugin hibrid Priusnak mennyi lesz a 100 km-re vetített fogyasztása, és az üzemanyag költsége a sima hibrid Priushoz képest. Ebből kiszámolja, hogy hány év alatt térül meg a plugin hibrid magasabb felára a sima hibridhez képest.
Első látásra ez még akár korrekt számításnak is tűnhet, hiszen ugyanannak a gyártónak ugyanazt a típusát veti össze a kétféle hajtáslánccal (az USA-ban árulják a Prius mindkét verzióját, míg Európában csak a Plugin hibrid lesz kapható). Ha az emberek valóban minden nap így használnák az autójukat, ahogy a tesztben a nagy szakértő, akkor ez igaz is lehetne. A gyakorlatban viszont legfeljebb a területi képviselők tekernek bele többszáz kilométert naponta az autójukba, az autósok többsége viszont a fent vázolt módon közlekedik. Azaz többnyire rövid távokat megy, és ritkábban megy hosszú távot. Tehát nekik sokkal hamarabb meg fog térülni, ha plugin hibridet vesznek, mint a filmbéli autós nagyszakértő bácsinak, akinek úgy tűnik, súlyos kilométerhiánya van, amelyet egész napos autókázással próbál csillapítani.
Utolsó kommentek