Az, hogy a Fidesz megnyeri ezt a választást is, többé-kevésbé tudható volt, főleg az utóbbi hetek ellenzéki megnyilvánulásai után. Hogy ismét kétharmad lesz, arra viszont már kevesen fogadtak volna.
Nézzük, miért nem tudta az ellenzék megszorongatni Orbánt:
Volt ugye az emlékezetes ellenzéki összefogásnak titulált bohózat. Olyan pártok bútoroztak össze egymással, amelyek nem sokkal azelőtt még elharapták volna egymás torkát. Mindezt nem valami közös, nemes cél és nemzetfelvirágoztató program keretei között. Nem. Csak és kizárólag a 12 éve regnáló jelenlegi kormány megbuktatása volt az egyetlen cél. Hogy ez kevés volt a választópolgároknak, az tegnap látható volt. Azt, hogy az összefogást megkoronázó „előválasztás” még ennél is nagyobb cirkusz lesz, még senki sem sejtette. Ami ott történt, az kabarészerzők tollára kívánkozik. Hogy hogyan lett MZP az „összefogás” arca, az tényleg a sírvaröhögős kategória.
Mindezek ellenére ekkor még volt esélye az ellenzéknek, hogy a Fidesz hatalmát annyira megingassa, hogy ne jöjjön össze a kétharmad. Ami ezt esélytelenné tette, az már szinte teljes egészében a MZP-féle megnyilvánulásoknak volt köszönhető.
Először is egy választási kampányban nem mondunk olyat a polgároknak, hogy hatalomra kerülésünk esetén vége a rezsicsökkentésnek, az olcsó benzinnek és csirkefarhátnak. Nem mondjuk, hogy ezután nem tudja a nyugdíjas kifizetni a villanyszámlát, a gázt. Még akkor sem mondunk ilyet, ha tudjuk, hogy közgazdasági rtelemben a jelenlegi állapot egy időzített bomba.
Aztán nem teszünk olyan kijelentéseket, amelyeket könnyedén úgy lehet érteni, miszerint MZP a NATO-tagság örve alatt belesodorná Magyarországot az ukrán–orosz konfliktusba. Főleg nem teszünk a kijelentésünket korrigáló újabb félreérthető, félremagyarázható kijelentéseket.
Ez színtiszta dilettantizmus, és a választópolgár szemszögéből a totális alkalmatlanság jele. Hogy ennek ellenére ez a semmiből összefércelt hatpárti massza mégis meg tudta szerezni a parlamenti mandátumok közel harmadát, az egyedül annak köszönhető, hogy a rengeteg bénázás ellenére sokakban erősebb volt az akarat Orbánisztán leváltására, mint a pénztárca iránti aggódás.
Nem csak a bukás volt tegnap megrázó, hanem valami még szomorúbb dolog is történt. A nagy összebútorozás és a Jobbik „felpuhulása” azt eredményezte, hogy kivált a pártból egy kemény mag, amelyik önállóan képes volt 6 mandátumot megszerezni a Parlamentben. Egy olyan társaság, amelyik tradicionális polgári demokráciákban labdába csak a focipályákon rúghatna.
Nézzük a jó oldalát: az új parlamenti évad bővelkedni fog vidám pillanatokban. Olyanokban, amilyeneket a Csurka-féle MIÉP kikerülése óta nem láttunk. Kérdés, megért-e ez ennyit. Talán a kabaréban jobban szórakoznánk, mert ez a bőrünkre megy.
Utolsó kommentek