Nézem ezt a sok irigy kis művészlelket. Mázolgatnak, farigcsálnak, agyaggal koszolják a kezüket, és már művésznek képzelik magukat. Pedig azt, hogy ki az igazi kortárs művész, kinek a művére költhet pénzt az állam, azt majd én fogom megmondani, nem te, kis önjelölt mikelándzséló. Szerencsém, hogy van egy műértő haverom, aki nagyon benne van a szakmában, nyomja a tutit ezerrel. Rögtön meg is mondja, ha valaki hiába pacázza a vásznat. Adunk is neki most gyorsan 50 millát évente, hogy a magányűjteményét gyarapíthassa a kor kiváló műveivel. Persze állami pénzen, mi máson? Hátha meghal, és ráhagyja a Szépművészetire az egészet. Hogy a közgyűjteményeknek összesen alig a fele jut? Hát az meg nem a te dolgod, kicsirigó, mit dumálsz bele? Hol vannak azok a közgyűjtemények az én jó cimborámtól? Meg aztán ki örököl utánuk?
A foci mellett ez a másik téma, amihez mindenki ért: a politika. Azon belül is a gazdaságpolitika. A média folyamatosan tudósít a legújabb balfogásokról, amelyeket nemzetünk nagyjai elkövetnek, így nem csoda, ha az ember gyereke lendkerekes kisautó helyett a kamatlábat tologatja a szőnyegen.
Nem Gárdonyi Géza sírfeliratáról van szó, a kép alapján sejthető.
Utolsó kommentek