... népek ópiuma
2008.05.03. 08:04 :: nyelv-ész
Lenin elvtárs után szabadon... Csakhogy itt nem a vallás az ópium, hanem valami más.
Szólj hozzá!
Megkésett bolondoknapja
2008.04.24. 20:51 :: nyelv-ész
Hozzánk úgy látszik, már a hülyeség is késve gyűrűzik be, mert a legjobb áprilisi tréfát (igaz a legmagasabb kormányszinten) csak három héttel a hivatalos bolondoknapja után sikerült elsütni.
Cserébe a késlekedésért a kormány kontrázott előző napi mókájára: másnap ugyanis cáfolta a durva tréfát, ezzel újabb nevetség tárgyává válva.
Cserébe a késlekedésért a kormány kontrázott előző napi mókájára: másnap ugyanis cáfolta a durva tréfát, ezzel újabb nevetség tárgyává válva.
2 komment
Bátorság
2008.04.19. 12:12 :: nyelv-ész
Valóságtól független hírügynökségek szerint Hód ügynöknek ismét sikerült zavart keltenie az ellenség soraiban. A fletociták egyöntetűen azt hangoztatták, hgy Hód személyében a Legfőbb Nagyúr kígyót melengetett a keblén, aki a tanmesében foglaltak szerint rendesen megmarta gazdáját.Szemtanúk szerint a Legfőbb Nagyúr a rá jellemző hősiességgel nem kiáltott fel, hogy "Te is fiam, Brutus", hanem csak annyit jegyzett meg a kígyóméregtől vöröslő fejjel, miszerint az elnök úr igen bátor lett.
Szólj hozzá!
Árnyékra vetődve
2008.04.14. 21:40 :: nyelv-ész
Majdnem jó lenne a cikk, csak sajnálatos módon olyanokon megy a rágódás, hogy például egy árnyékkormányban miképp fejtegetné Pokorni azt, hogy hogyan orvosolná a felsőoktatás forráshiányát.
Mintha ez lenne a gazdaság legfőbb baja, hogyan vonjunk el 1-2 milliárdot valamelyik amúgy is leépült ágazattól, ahol a legkevésbé ellenkeznek.
Közben meg egy szó sem esik arról, hogyan lehetséges az adófizetők pénzéből százmilliárdokat elkúrni, utána meg tízmilliárdokon veszekedni, közben dilettánsokat engedni garázdálkodni az egészségügyben meg az oktatásügyben, ráadásul pimaszul reformnak feltüntetni azt a hozzánemértést, amit művelnek (v.ö.: digitális tábla vs. omladozó iskolák).
MIndezek nélkül ez nem más, mint egyszerű árnyékra vetődés.
Mintha ez lenne a gazdaság legfőbb baja, hogyan vonjunk el 1-2 milliárdot valamelyik amúgy is leépült ágazattól, ahol a legkevésbé ellenkeznek.
Közben meg egy szó sem esik arról, hogyan lehetséges az adófizetők pénzéből százmilliárdokat elkúrni, utána meg tízmilliárdokon veszekedni, közben dilettánsokat engedni garázdálkodni az egészségügyben meg az oktatásügyben, ráadásul pimaszul reformnak feltüntetni azt a hozzánemértést, amit művelnek (v.ö.: digitális tábla vs. omladozó iskolák).
MIndezek nélkül ez nem más, mint egyszerű árnyékra vetődés.
3 komment
Toronyugrók kiskátéja
2008.04.12. 21:23 :: nyelv-ész
...avagy mit tegyen egy miniszterelnök, ha mind saját, mind pártja népszerűsége úgy zuhan, mint a toronyugró?
 | |
| |
 |
2 komment
Tanmese főpolgármestereknek...
2008.04.08. 22:40 :: nyelv-ész
...avagy: nem a szomszéd tehene döglődik!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény öreg parasztembör. Mikor meghótt, az egy szem tehenét három fia örökölte. Összetanakodtak, miként legyen a tehén sorsa, ki viselje gondját?
Először mindegyik magának akarta a jószágot, de az anyjok csendre intette őket:
- Apátok még úton van az égbe, ti meg mán marakodtok a jusson? -
El is szégyellették magukat, oszt nagy sebesen megállapodtak, hogy elosztják az örökséget aképpen, hogy egyik évben az elsőszülött, másodévben a másodszülött, harmadévben a legkisebb fiú viseli gondját a tehénnek. A három év után majd eldöntik, mi legyen a sorsa.
No, első évben jó dolga volt a tehénnek. Minden reggel kihajtották a mezőre, egész nap legelhetett. Este hazakolompolt a többi jószággal, megfejték, oszt vége is volt a napnak. A tejéből aludttej, sajt, túró készült.
Második évben a másodszülött fú vette gondozásba a tehenet. Nem volt itt se rossz sora, legelte a kövér füvet, adta cserébe bőven a tejet.
Hanem a legkisebb fiú közben elment szerencsét próbálni: főpolgármester lett belőle. Mikor hozzá került a tehén, beállította az istállóba, oszt reggel-este jól megfejte. Hát a tehén harmadnapra nem adott egy cseppet sem.
Szaladt a fiú a vármegyéhez:
- Adjatok tápot a tehénkémnek, mert elapadt a teje! -
- Hát minek adjunk, vidd ki legelni! -
- Dehogy viszem, két évig mást se csinált, csak legelt! -
Azzal továbbszaladt a főispánhoz.
- Ispán uram, mi legyen a szegény tehenemmel? Két évig csak legelte a kövér füvet, most meg mikor fejni akarom, nem adja a tejet! -
Nagyot nézett az ispán. Nem szólt semmit, csak a bajsza hegyivel intett a hajdúknak, hogy dobják ki azt a bolondot, de ízibe.
Hazament a legkisebb fiú, otthon kesergett:
- Jaj édösanyám, mitévő legyek? Itt ez a tehén, oszt nem adja a tejet. A portfóliómba meg nem fér bele a költsége, mert hiszen alagutat köll építenem a csűr és a kukoricagóré közé. Amellé már nem fér bele a tehén etetése! -
Így esett, hogy a tehén hetednapra megdöglött, a legkisebb fiúra meg ráomlott az alagút, mikor az üres talicskát tolta benne a kukoricagóré és a csűr között.
Ha a tehén tovább bírta volna, az én mesém is tovább tartott volna...
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény öreg parasztembör. Mikor meghótt, az egy szem tehenét három fia örökölte. Összetanakodtak, miként legyen a tehén sorsa, ki viselje gondját?
Először mindegyik magának akarta a jószágot, de az anyjok csendre intette őket:
- Apátok még úton van az égbe, ti meg mán marakodtok a jusson? -
El is szégyellették magukat, oszt nagy sebesen megállapodtak, hogy elosztják az örökséget aképpen, hogy egyik évben az elsőszülött, másodévben a másodszülött, harmadévben a legkisebb fiú viseli gondját a tehénnek. A három év után majd eldöntik, mi legyen a sorsa.
No, első évben jó dolga volt a tehénnek. Minden reggel kihajtották a mezőre, egész nap legelhetett. Este hazakolompolt a többi jószággal, megfejték, oszt vége is volt a napnak. A tejéből aludttej, sajt, túró készült.
Második évben a másodszülött fú vette gondozásba a tehenet. Nem volt itt se rossz sora, legelte a kövér füvet, adta cserébe bőven a tejet.
Hanem a legkisebb fiú közben elment szerencsét próbálni: főpolgármester lett belőle. Mikor hozzá került a tehén, beállította az istállóba, oszt reggel-este jól megfejte. Hát a tehén harmadnapra nem adott egy cseppet sem.
Szaladt a fiú a vármegyéhez:
- Adjatok tápot a tehénkémnek, mert elapadt a teje! -
- Hát minek adjunk, vidd ki legelni! -
- Dehogy viszem, két évig mást se csinált, csak legelt! -
Azzal továbbszaladt a főispánhoz.
- Ispán uram, mi legyen a szegény tehenemmel? Két évig csak legelte a kövér füvet, most meg mikor fejni akarom, nem adja a tejet! -
Nagyot nézett az ispán. Nem szólt semmit, csak a bajsza hegyivel intett a hajdúknak, hogy dobják ki azt a bolondot, de ízibe.
Hazament a legkisebb fiú, otthon kesergett:
- Jaj édösanyám, mitévő legyek? Itt ez a tehén, oszt nem adja a tejet. A portfóliómba meg nem fér bele a költsége, mert hiszen alagutat köll építenem a csűr és a kukoricagóré közé. Amellé már nem fér bele a tehén etetése! -
Így esett, hogy a tehén hetednapra megdöglött, a legkisebb fiúra meg ráomlott az alagút, mikor az üres talicskát tolta benne a kukoricagóré és a csűr között.
Ha a tehén tovább bírta volna, az én mesém is tovább tartott volna...
8 komment
Nekik piramis, nekünk kocka
2008.04.07. 20:03 :: nyelv-ész
Igen, ha a csigazabálóknak lehet, akkor nekünk miért nincs? Magyar földbe magyar kocka, az való. Hogy nem illik a Hősök terére egy ronda üvegkalicka? Hát azt meg ki mondja, az ízlésrendőrség? Tessék tudomásul venni, hogy a liberális kultúrpolitika lényege, hogy igenis a giccsnek, a posztmodern ocsmányságoknak ugyanúgy esélyt kell adni, mint a szép és ízléses dolgoknak. Sőt!
Azt mondom, pozitív diszkrimináció. Adjunk pénzt a Dunán átívelő gyaloghídra, mert hiszen Londonban is van olyan, akkor itt miért ne lehetne? Meg adjunk pénzt az ilyen ronda üvegkockára is. Meg kell értenetek, a támogatásunk nélkül a giccs és a megalománia kiveszne az építészetünkből! Ezt nem engedhetjük. Virágozzék száz szál virág!
Utolsó kommentek