nyelv-ész

Bábeli zűrzavar - nagyjából ez jellemzi a Google "plusz" weboldalát. Mobilról sem az igazi, PC-n meg egyenesen rémes. A mobilos verzió az első használatkor közli, hogy márpedig ő most minden képet, videót, doksit úgy feltol a szerverre, mint a huzat. Ha nem vagyok résen, tényleg meg is csinálja. Melyik elmebetegnek volt ez az ötlete?

Aztán van a Google Maps. Az ember naivan azt gondolná, hogy ha a PC-n a böngészőben kikeresek néhány úti célt, megtervezem jól az utat, majd ezt elmentem a saját térképeim közé, akkor a szintén Google által gründolt Android a rajta lévő Maps segítségével vidáman le is navigálja.

Hát egy túrót.

Eleve nincs sehol a mobilos változatban ilyen lehetőség, hogy a saját elmentett térképeket előcsaljuk. A guglimínusz mobilos verziójában némi küzdelem után sikerül a mentett térképeket előcsalni, ki is rajzolja az útvonalat, ám a navigációs üzemmódra átváltva nem történik semmi, a program kéri, hogy adjam meg neki a navigálás célpontját.

Ugyanakkor minden lófaszjóska utolsó hajaszálát megoszthatom bárkivel, meg körökbe szervezhetem az ismerőseimet, meg pontszámokat adhatok a sarki tejivónak... meg még egy halom értelmetlen ökörséget csinálhatok. Ami egyszerű és logikus, hogyasszongya a PC nagy képrnyőjén egerészem a térképet meg tervezek útvonalat, majd a mobilba épített GPS segítségével odanavigálok - ez bizonyára teljesen életidegen, rajtam kívül soha senkinek eszébe nem jutó ötlet.

Megjelent az OpenSuSE 12.2, és a sok lelkes fórumozó hatására úgy döntöttem, kipróbálom. Nem kis mértékben közrejátszott a döntésemben az is, hogy a laptopomon a Lubuntut sikerült annyira széthekkelnem a konfigok előzetes mentése nélkül, hogy már amúgy is terveztem rajta egy takarítást.

Fel is ment a Süsü rendesen, ment is gond nélkül minden, mígnem egyszer csak a tápról levéve szépen le nem lőtte az összes usb eszközt. Tápra visszatéve ment, levéve nem ment. Nyilván nem hardverhiba, hiszen Ubival nem csinált ilyet. Fórumokban meg is találtam a probléma megoldását, már más is belefutott.

Az  /etc/laptop-mode/conf.d/usb-autosuspend.conf  első sorát "auto"-ról "0"-ra kell állítani, így az energiagazdálkodás nem kezd öntevékeny spórolásba. Aztán látom, hogy a laptop lecsukására nem működik a suspend, ezt sem sikerült a nagy fejlesztésben rendesen belőni... Igazából nem értem, mert az Ubi után a Süsü az egyik legelterjedtebb desktop disztró, szóval tesztelni éppen volna kinek, csak úgy látszik, a hibajelentések feldolgozására nincs kellő erőforrás. A menüből felfüggesztés szerencsére rendesen megy, nem csinálja az újraindítást, mint az Ubi.

Van néhány további furcsaság is. Sem a cairo-dock,sem a kino nincs benne a repóban, külön kell összevadászni a telepítőjét. Egyes jelszó beviteli mezőkben nem jelennek meg pöttyök vagy egyéb karakterek, így csak az Enter után derül ki, hogy legalább darabra megvolt-e annyi betű, amennyinek lennie kell.

Szóval nem tűnik annyira összeszedett és átgondolt disztrónak, mint amilyen az Ubi mostanában. Tetézte bűneit azzal, hogy leállításra nem leállt, hanem újraindult.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban.

Másnap feltettem az Ubi Stúdió 12.10-est. Volt mit azon is faragni, de messze nem annyit, mint Süsünél, és alapból egy kézreálló rendszert nyújtott, laza másfél óra alatt. Süsü meg megint a kukában végezte.

Már egy ideje használom, és meg vagyok vele elégedve. Elődjéhez, egy HTC-hez képest szoftveresen kevésbé felszerelt, de a hiányzó appokat, widgeteket utólag feltelepítettem. Továbbá az Android 4 kezelőfelületét lecseréltem a Go Launcherre, mert már elegem volt abból, hogy van egy nagy felbontású kijelzőm, és mégis kénytelen vagyok 4x4-es rácsban elrendezett öklömnyi ikonokat nézegetni.

A telón minden gyönyörűen fut, semmi akadozás, köhögés. Fel tudtam tenni olyan appokat is, amelyeket a HTC-n nem, vagy csak döcögve lehetett használni. A hardver is rendben van, a formaterv telitalálat, a minőség megfelelő. A hátlap ugyan érezhetően gyengébb, mint amit a prémium szegmensben elvárna az ember, de ezzel kábé fel is soroltam minden negatívumot.

Kellemes meglepetés, hogy az aksi üzemideje jobb a reméltnél: átlagos használat mellett akár két napot ki lehet vele húzni, ami nálam azt jelenit, hogy napi fél órányi beszéd, napközben a melóban 3G kapcsolat, otthon wifi, 5 percenként e-mail fiókok szinkronja, plusz hébe-hóba néhány weboldal megnézése. Néha nagyobb strapának van kitéve, e-bookok órákig tartó olvasgatása, filmnézés esetén estére csak töltőre teszem. Továbbá ennél a készüléknél is tapasztalható, hogy ha folyamatosan olyan helyen vagyunk, ahol nincs 3G/UMTS/HSDPA, hanem csak EDGE, akkor bizony sokkal hamarabb merül. Egy napot így is bőven végig lehet vele csinálni. 

Ide kattintva tesztet olvashatsz róla. Nemsoká a kedvenc appokat is leírom, hátha valaki ihletet merít belőle...

Persze a 17-esre frissítésnél megint valamelyik addon kompatibilitása hiányzott. Ezúttal a Firefoxhoz legkevésbé nélkülözhető Tab Mix Plus kezdett sztrájkolni. Aztán ránéztem az addon weboldalára, és a kommenteknél ott volt a megoldás. Egy logikai változó felvételével és false-ra állításával kilőttem a verziófigyelést, így a kiterjesztéseket már verziótól függetlenül fel lehet rakni.

Ennyi az okosság:

In about:config, add a Boolean value.
extensions.checkCompatibility.17.0
and set it's value to false.

Mint nemrég említettem, az új óriásgép vette át a törpe T5 helyét. Természetesen erre is Linux került, Ubuntu 12.04 LTS. Minden itthoni gépemet erre a verzióra frissítettem, és eddig gond nélkül üzemelnek.

Igen ám, de Góliát teljesen szűz rendszert kapott, így arra fel kellett tolnom mindenféle programokat, meg néhány beállítást is meg kellett csinálnom. Már használom néhány hete a gépet, úgy tűnik, minden összeáll rajta, még a ház ventillátorait is sikerült lecsendesítenem.

Aztán ma olvastam a HUP-on, hogy valakinek egy tréfás hekker kicsit megborította a gépét. Jelszavakat tört fel, meg hasonlók, ki is zárta a tagot a saját gépéről. Persze valószínűleg a felhasználó is közreműködött a dologban, ha nem is tudatosan, de valahol sikerült wgetelnie egy kis huncut brute-force feltörő progit.

Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy megnézzem, hogy is áll Góliát a tűzfallal. Persze, hogy nem fut rajta. Oké, a két router, meg NAT ad némi védelmet, de egy, a gépemre letöltött virnyó... na az ellen nem véd.

Az iptables anno felkerült, talán default is a telepítéskor, de azzal nem vagyok beljebb, ha csak ott figyel a gépen, és nem fut. Nosza, nézzünk valami gyors megoldást, itt is van mindjárt az ufw, amivel egy alapszintű védelem hamar abszolválható. Közben megakadt a szemem egy gufw nevű csomagon is, és gyorsan rákerestem, mit is tud ez az ufw-hez képest. Nem nagy tudomány, a "g" a GUI-ra utal, tehát grafikus felületen lehet az ufw-t piszkálni.

Feltoltam hamar mindet, meg ment velük a clamaw is, mert persze azt is lazán lefelejtettem, aztán be is zizzentettem mindet. Csinálok is egy vírusellenőrzést, és amíg fut, addig ránézek a tűzfal logra, hátha látok valami disznóságot.

Annyian leírták már, hogy a Nokia mekkora egy balfék a Symbian körüli bénázásával, hogy nincs már mit hozzátennem. Két éve már androidos kütyükkel nyomulok, de eddig a SonyEricsson P1 és a Nokia E71/E72 iránt azért éreztem némi nosztalgiát. Ezek voltak azok az első készülékek, melyeknél felcsillant előttem a lehetőség, hogy a pda/gps/mobiltelefon/digifotózás kvartett valamikor majd egyfelé konvergál. Főleg a Nokiáknál volt ígéretes a dolog, hiszen ott már a GPS is be volt építve, nem kellett bluetoothos vevővel kínlódni.

Ráadásul az E71 egy kivételesen jól sikerült, megbízható és minőségi készüléknek bizonyult. Jelenlegi gazdája azóta is elégedetten nyüstöli, a készülék meg úgy néz ki, mintha tegnap gyártották volna. Ha látom a telót a kolléga kezében, néha bánom, hogy nem tartottam meg a gűjteményemben. A régi PDA-k mellett üdítő színfolt lenne.

Közben az iPhone és az Android villámgyors felemelkedése majdnem elsodorta a nagynevű Nokiát, mint szélvihar a fáskamrát. Hiába próbál kapaszkodni a Microsoft nadrágszárába, a Windows Mobile jelenleg elég komolytalannak tűnik a riválisok mellett. Igazából ma ébredtem rá, hogy a Symbian mennyire sehol sincs alig két évvel ezelőtti önmagához képest. Épp egy NFC-ről és mobilos vásárlásról szóló észosztást néztem, amelyben a nyomottfejű bankmanager felsorolja, milyen rendszerekre érhető el a szolgáltatás... és hát csak Android, iPhone, meg a Windows Mobile hangzott el. Ez utóbbi gyaníthatóan nem az óriási elterjedtségének köszönhetően került terítékre, sokkal inkább a nagy neveknek (Microsoft, Nokia) köszönhető, hogy a fejlesztők mégis potenciált látnak benne. Mellesleg jellemző, hogy a nemrég szintén sikert sikerre halmozó Blackberry még említés szintjén sem merül fel az ilyen bemutatókon, ami szintén mutatja, mit gondol róluk a világ.

Szóval elmúlt a nosztalgiám, már nem sírom vissza a symbianos kütyüket. Az Android felnőtt, és átvette a hatalmat.

Új gép, új telepítés... A normál Ubira felmegy az Ubuntu Studio standard csomagkészlete, a kódolt dvd-k mégsem játszhatóak le. Előző bejegyzésemben is emiatt duzzogtam.

A megoldás nem nagy ügy, csak bosszantó ez a szivatás az Ubi részéről: miért nem mehet bele a css az alap telepítésbe, ha az alábbi két sorral egy perc alatt bárki rávarázsolhatja?

Oké, azért ez egy vállalható kényelmetlenség ahhoz képest, hogy a kb. másfél óra alatt összerakott vadiúj gépre 40 perc alatt felment a már netről frissített 12.04.1 LTS. Egy windózos géppel ennyi idő alatt még a vírusirtóig sem jutnék el, itt meg ennyi idő alatt kész rendszerem van, a testreszabással meg a fenti kis barkácsolással együtt is alig egy óra alatt...