Az év elején munkába állított T5-nek új gazdája akadt. Nekem meg itt maradt a már korábban említett Sony Vaio, és asztali gépnek egy szintén nem mai gyerek ThinkCentre. Mindkettő remekül működik, de lássuk be, egy olyan kocka, mint én, addig nem nyugodhat, amíg be nem újít valami új technikát, amivel lehet barkácsolni.
Így aztán szépen összegyűjtögettem pár dolgot, amiből megint gépet lehet építeni. Először is egy eredeti Intel alaplapot néztem ki magamnak, mert már elegem volt az Asus meg a Gigabyte minőséginek kikiáltott, gyakorlatilag ipari hulladéknak minősülő cuccaiból. Most is van nálam javításon egy Gigabyte alaplapos gép, aminek a SATA-vezérlője feladta a játszmát, és korábban már több Asusnál is tapasztaltam SATA problémát.
Meg is találtam Inteléknél azt a normál ATA formátumú, 1155-ös foglalatú Intel DH67CLB3 alaplapot, ami árban még nem volt vészes, tudásban is megfelelő, és van rajta elég DIMM, meg mindenféle foglalat, amivel tetszés szerint bővíthetem majd. Vettem 8 giga RAM-ot is, és mivel max. 32-t kezel az alaplap, még hízhatnak a programok kedvükre...
Egy ideig majdnem engedtem a kísértésnek, hogy a proci valami csillió magos Godzilla legyen, de mivel ezek szerencsére árban magasan a felhők felett szárnyalnak, így inkább kerestem olyat, ami nem a teljesítményben tud nagyot, hanem valami másban. A befutó az Intel Core i3-2120T névre hallgató, 2.60GHz-es, 2 magos, plusz hyperthread-ot tudó, így virtuálisan négy procinak látszó versenyzője lett. Tudom, ez nem egy bitszaggató teljesítményű csodaproci, cserébe viszont csak 35 Watt a TDP-je. Ez azt jelenti, hogy egész kevés hőt termel, nem kell köré süvítő ventillátorokkal komoly hűtést építeni. A gyakorlat igazolta a koncepciót: a gyári hűtője alapjáraton pörög, még hosszabb multimédiás igénybevételnél sem megy át hajszárító üzemmódba.
Gondoltam, ha már ez ilyen szépen összeállt, akkor a ház és a táp is legyen olyan színvonalú, hogy egy csendes asztali gép kikerekedjen belőle. Egy Cooler Master 450-es a zajcsillapított belsejével, beépített első-hátsó ventillátoraival és egy 450-es táppal pont jónak tűnt. Winchester és optikai egység került a hazai maradékból, és már össze is állt a nagy csapat.
Mikor a házat kicsomagoltam, akkor szembesültem azzal, hogy mekkora egy gigantikus nagy darab, legalábbis a korábbi microATX-es meg mindenféle egyéb barebone gépeimhez képest. Még az egyébként méretes ThinkCentre is úgy lapít mellette, mint üreginyúl a grizzly mellett.
Az összeszerelés problémamentes volt, az első bekapcsoláskor rögtön életre kelt a gépezet, mehetett rá az Ubi 12.04-es. Alig egy órával később már tettre készen a helyére is került a ThinkCentre mellé. A hangja az elképzelésnek megfelelően igen szolíd, de még lehet rajta csiszolni egy keveset. A ThinkCentre még mindig halkabb nála, igaz, kevesebb ventillátorral nem nagy kunszt csendben ciceregni. A Cooler Masterhez alapból nem járt fordulatszám szabályzó, és a ventik csatlakozásai sem négypontosak, bár az alaplap tudna a CPU-hűtőn kívül két ventit is szabályozni. Úgyhogy most Molex-re kötve forog a két venti, amíg be nem iktatok valami szabályzós egységet. Nem égetően fontos, de ha már ennyit költöttem a technikára, miért ne hoznám ki a legtöbbet belőle?
Gondolkodtam SSD-n is, de jelenleg nem látom értelmét. Van ugyan a ládafiában egy 64 GB-os Kingston, de arra úgyis csak a rendszer férne fel, az adatok már nem. Így azok továbbra is winyón tárolódnának, tehát az SSD sebességét csak indításkor, leálláskor, meg egy-két kövérebb program indításakor tudnám kihasználni. Erre jelenleg semmi szükségem, asztali gépnél az indítás és leállítás ideális esetben naponta csak egyszer történik meg. A 8 GB RAM miatt az indulás és leállás amúgy is gyors, és a programok is elég gyorsan indulnak. Linux fut rajta, nem kell mindenféle microsoftos frissítgetéseket megvárnom, nem kell a víruskeresővel sem birkóznom. Asztali gépnél ráadásul az SSD-k ütésállósága, mozgatásra érzéketlensége sem használható ki, mint például egy laptop esetén. Úgyhogy ésszerű kompromisszumként most egy 500-as winyón van minden, és amíg ez elég, addig így is marad.
Tunerkártya viszont van itthon, egy hibrid cucc, az nemsoká bekerül, csak előbb még levívom ez évi nagy csatámat a helyi kábeltévés stábbal. Egy ideje, amióta a nagy lila megvette őket, az analóg adások döglődnek, és Té, a nagytestvér, erőlteti helyette ezt az ípétévét, amihez a fél ház kábeles infrastruktúráját meg kellene bolygatni, mert Té barátunk szerint csak az ő routerével és kábeleivel lehet a hálózatot kiépíteni, valamint az ADSL helyett is kábelnetes megoldásra kellene átállnom, mert különben párhuzamosan kellene kiépíteni a két helyi hálózatot.
Szerintem meg lófaszt, de ez már egy másik történet lesz...
Utolsó kommentek