nyelv-ész

A régi Swift-ek fékje legendásan szar. Össze-vissza fog, gyenge a fékerő, ha meg netán mégis jól fogna, akkor meg a virsli kerekek miatt csúszkál, akár egy kicsit is nedves aszfalton. Hiába a vadiúj tárcsa, a fékbetét, hátul új munkahenger; a verda inkább csak kacsázik jobbra-balra, ahelyett, hogy lassulna.

A két fékkör ráadásul átlósan van kialakítva, az egyik fékkör a jobb első-bal hátsó párost, a másik meg a másik kettőt fékezi. Elöl tárcsa, hátul dob. A primitív mechanikus fékerőszabályzónak fékkörönként két eltérő technológiájú féket kellene kordában tartania, de ehhez a feladathoz már új korában sem sikerült felnőnie. Pláne nem egy tizensok éves krehácson, rozsdásan, szétrepedezett és megkeményedett tömítésekkel.

A fékerő szabályozó tehát kihullik a rendszerből, helyét két fékcső átkötés veszi át, és megtörténik a csoda: jó a fék! Nem húz félre, nem blokkol, nem kacsázik. Megáll, mint a parancsolat. Nyilván a 155-ös gumik nem fognak jobban tapadni ezután sem, de önmagában az, hogy van egyenletesen fékerő mind a négy keréken, és nem húz félre, már azt eredményezi, hogy ha meg is csúszik a verda, de legalább nem áll keresztbe az úton.

...már ami a számítógépek buherálását illeti. Az itthoni gépeimen az Ubuntu valamilyen változata fut, nagyjából eseménytelenül, megbízhatóan. Ha valamelyik gépemen csere van, az leginkább csak kíváncsiságból történik. Most például Pear OS-en futó Firefoxban csépelem e sorokat, de tervezem, hogy nemsoká a most megjelent Ubuntu 13.10-es kerül a helyére.

A céges gépemen ugyan a redmondi csoda van, de azt évek óta kizárólag csak munkavégzésre használom. Ha van valami extra feladat, pl. képeszerkesztés, videovágás, hangfájlok reparálása, vagy akár csak egy DVD írása, azt szívesebben csinálom az itthoni gépeken, mintsem hogy Windows-on futó megoldásokat vadásszak.

Van a Google Keep nevű cucc, ami leginkább egy digitális jegyzettömb, bár vajmi csekély tudással bír. Egy Evernote kaliberű alkalmazáshoz képest a fasorban sincs, viszont pofonegyszerű a használata, nem kell előtanulmányokat folytatni a használatához. Amíg csak az ember pár mondatos firkálmányait kell tárolnia, remekül működik.

No de mi van akkor, ha a dolgozó szeretne írni egy hosszabb listát a bevásárláshoz, és azt is szeretné, ha hazafele a telefonján megjelenne egy figyelmeztető, hogy a feledékeny debil hátha így nem hazaérkezése után egy fél órával kezd majd anyázni, hogy basszus, megint mit nem vett meg. Erre vannak remek bevásárló appok, amik közül néhány bizonyára van ennyire okos, de cserébe mindenféle okossággal, reklámmal, mifenével boldogítják a szerencsétlent, ráadásul a listát a telefon képernyőjét nyomogatva kel valehogy bevinni, vagy esetleg PC-n írt textfájl szövegét vágólapról másolni. A kényelmes szövegbevitel plusz a figyelmeztető beállítása tényleg csak az Evernote felségterülete volna?

Mégis csak jobb volna abban a szögegyszerű Keep-ben listát írni, mert azt bárhonnan, bármilyen laptopról, PC-ről is megteheti az ember a böngészőn keresztül, és nem kell a tapicskoló képernyőt egy fél órán át masszírozni. Persze még jobb volna, ha a telefonon amúgy is mindig futó riasztás-bajnok COL Reminder-t használhatná az ember, annak viszont nincs semmilyen webes vagy PC-s felülete, ahol ilyet lehetne tenni.

Mi a megoldás? A lista elkészült Keep-ben, majd a mobilos változatában egy bökés a "Megosztás" ikonra, és láss csodát! A megosztási listában ott a COL Reminder, aminek egyetlen bökéssel átadható a bevásárlólista, majd a COL-ban beállítható a riasztás. És kész.

Halleluja! Zúgjatok harangok! Ezt is megértük...

U.i.: Félreértés ne essék, semmi bajom az Evernote és hasonló programok használatával, de az megint egy újabb telepített app, egy újabb account a szinkronizáló szolgáltatáshoz, egy újabb akkumulátor- és erőforrászabáló cucc. Szeretném a telefonom tudását a lehető legkevesebb app telepítésével és használatával kihasználni, ahol csak lehet.

A világ boldogabbik fele önfeledten kacag az Apple-mániákusok legutóbbi agymenésén. Pár napja a cég villantott egy előzetest az új iOS7-ről, amiben várhatóan nem lesznek átütő erejű újdonságok, viszont a design kissé a manga rajzfilmek színvilágára kezd hasonlítani. A sok fan persze rögtön megtalálta a pótcselekvést: ahelyett, hogy pl. számon kérné a widgetek hiányát vagy más, általuk lenézett oprendszerekben régóta meglévő szolgáltatásokat, inkább rávetette magát az ikonokra (hogy itt mindjárt egy masszív képzavarral éljek). 

A következő hónapok valószínűleg ádáz szócsatával fognak telni, hogy vajon mekkora nagy bátorság az Apple részéről az új design, és hogy jó-e ez az Apple-fanok népes táborának. Bár nem érzem magam elkötelezettnek az Apple termékei iránt, sőt, az egész katyvaszt egy túlárazott szeméthalomnak tartom, azért a konstruktivitás látszatát megőrizve hozzátenném a magamét a szent háborúhoz.

Szerintem itt lenne az ideje, hogy gyökeres változáson essen át az iOS. Az ikonok sarkai ne legyenek lekerekítettek, hanem legyenek szögletesek!

Valahogy a számítógép az emberek többségének fejében még mindig egy szórakoztató centrumot jelent, és nem akar asszociálódni a termelőeszközökkel. Ellenben az irodai munka kontra papírra körmölés még mindig a fontosság látszatát kelti.

Első képünkön látható dolgozónk láthatón kényelmes munkakörülmények között dolgozik. Tágas hely, nagy asztal, világos iroda. Gondolom, a légkondicionálás is megoldott. Technikai felszereltség sem probléma: a háttérben látható digitális kivetítő és az asztal szélén terpeszkedő, legalább fél milliós iMac is mutatja, dolgozónk számára minden szükséges termelőeszközt biztosított a munkáltatója. Hősünk mégis tollal a kezében kapirgál egy papírra, holott számítógépen is jegyzetelhetne, vagy épp a hangfelismerő szoftver segítségével diktálhatna.

Hasonló példáért persze nem kell a kies Észak-Koreáig utaznunk. Alábbi fotóinkon miniszterelnökünk a lázas és elmélyedt szakmai munka látszatát ugyanilyen eszközökkel kelti, holott minden oldalról körbe van véve monitorokkal és számítógépekkel. Persze Mari néni Alsóbábonyán nem biztos, hogy egy monitort bámuló politikus láttán rögtön a munkavégzésre gondolna, így a legszélesebb néprétegek megszólításához muszáj az őskori technika bevetése.

Bevezetésként az egyik "ütős" (jön majd a többi is):

...avagy Godzilla utóélete. A gép kapott egy 64 bites Win 7-et, minden működött rajta rendesen. Az új tulaj kérte, üzemeljem be nála a gépet (internet, nyomtató, webkamera). Össze is dugdostam mindent, beállítottam, drivert telepítettem, satöbbi. Látszólag minden rendben.

Igen ám, de a Skype csak a képet viszi át, a webkamerába beépített mikrofon nem működik. Nosza, eszközkezelő - minden oké. Vezérlőpult - hangeszközök, ott meg azt mondja, nincs alapértelmezett hangfelvevő eszköz. Microsoft oldaláról driver telepítése, restart, ilyesmi: az eredmény ugyanaz. Fekete mágia, ráolvasás, hamuhintés, hardver újra felismertetése, eredménytelenül.

Végül eszközkezelőből minden hangképző eltávolítása, restart. Hosszas hardverfelismerő procedúra, majd végre minden rendben. Elment vele vagy egy óra, mire sikerült életet lehelni belé.

Ugyanez a kamera XP alatt elsőre csont nélkül működött, és a linuxos laptopomba bedugva pár másodperc múlva használható volt. Egyedül a Skype-ban kellett átállítani, hogy ne a laptop beépített mikrofonját használja, hanem a webkameráét.

Kitaláljátok, milyen gyártmányú webkameráról van szó? Igen, Microsoft.

Kész az új gép. Egy Cooler Master microATX-es dobozt szépen felöltöztettem kívül-belül. Kapott blu-ray combo drive-t, a floppy helyére befért egy sokféle memóriakártyát olvasó egység, elöl-hátul egy-egy halk venti sustorog. Az oldalfalak kaptak belül hangszigetelést, meg a gép aljára is tettem, kívülről, hogy az asztalnak minél kevesebb rezonanciát adjon át. A két házventillátort most először kísérletileg a hozzájuk adott gumiszerű csillapító bakokkal tettem fel, csavar nélkül. Majd meglátjuk, mennyire tartós megoldás. A zajszintre jótékonyan hatnak, az biztos.

A proci egy 35 wattos i3, egyelőre a gyári Intel hűtővel. Meglepően halk ez is, persze ez már nem az a szélkelep, amit anno a P4-ekre gyártottak. Remélhetőleg tartós lesz a csapágyazása, nem kezd fél év után kerregni. Alaplap szintén gyári Intel, eddigi tapasztalataim alapján megéri a magasabb árat a stabilitás és megbízhatóság, szemben a mindenféle csiricsáré tuninglapokkal. Winyó egy terrás Hitachi. Volt már Hitachi winyóm, remélhetőleg ez is ugyanolyan megbízhatóan teszi majd a dolgát, mint a régebbiek.

A RAM pedig 16 GB. Mivel nálam a teljesítményigényes progik elég ritkán bukkannak fel filmvágás, DVD-re gyártás kapcsán, viszont a böngésző, e-mail, zenelejátszó meg még pár cucc egész nap megy, így a memória mérete fontosabb, mint a combos proci vagy videókártya. Ububtu Studio 12.10-es felment szépen, már amikor a gép félkész volt. Áttoltam a régiről az adatokat, beállításokat, így már nagyjából be is laktam a masinát.

Godzilla pedig átesik a nagy vitruális transzplantáción, Win7-et kap. A telepítést még éjjel elindítom, mert azért ez nem Ubuntu, hogy fél óra alatt komplett rendszert kapjak. Gyanítom, hogy egy napom rámegy, mire minden szart ráteszek meg beállítok az új tulaj óhajainak megfelelően.