nyelv-ész

Régóta az Ubuntu Studio és a Lubuntu pörög a gépeimen. A Linux Mint 12-es változatát anno már próbálgattam, volt ugyanis egy megveszekedett lassú FSC laptopom, és attól reméltem némi feltámadást, hogy a Mint-et rágyógyítottam - de csodák nincsenek, az FSC ment a levesbe.

Mostanában a Sony laptopomra rettentő sok felesleges programot feltoltam. A feleslegességükről természetesen csak a kipróbálásuk után tudtam meggyőződni :-) Elhatároztam, hogy totális újratelepítéssel visszatérek a jól bevált állapothoz, de már nem 32, hanem a 64 bites környezetben. Ha viszont újra kell installálni mindent, akkor miért ne lehetne feltenni valami újat? Némi hezitálás után a Linux Mint 17 Cinnamon verziójára esett a választás. A kezelőfelület tetszetős és kézreálló, a Lubuntunál megszokott dolgok itt is ugyanúgy elérhetőek, mivel közös Ubuntu alapokra épülnek - szóval lássuk a medvét mentát!

A telepítés ugyanolyan, mint a többi Ubuntu variánsé, legfeljebb a színek mások. Ja, és nem ajánl fel olyan opciót,hogy telepítés közben letölti a frissítést. Erre a telepítés utáni első használattól van lehetőség,a tálcára kiköltözött frissítéskezelőő applettel, pofonegyszerűen.Továbbá nem ajánlgatja a zárt forráskódú multimédiás csomagok telepítését sem - ezeket ugyanis jórészt eleve felteszi. Nem kell tehát utólag barkácsolni, hogy menjen a DVD lejátszása, vagy az MP3-ba tömörítés.

A Cinnamon egy Gnome alapú felület, egyszerű, gyors,eddig teljesen bugmentes. A network-manager rettentő sokat fejlődött, már nem keseríti az életemet. Wifi kapcsolódás csont nélkül megy, ahogy kell. A Sony laptopok ACPI-ját persze most sem sikerült a telepítőnek rendesen belőni, így a korábbi patkolásra most is szükség volt. Ez úgy tűnik, már így is marad, hiszen a laptop egy több, mint 6 éves típus, és ha a disztrók fejlesztőinek fontos lenne, már rég megcsinálhatták volna úgy a telepítőt, hogy eleve be legyen állítva.

Használni megint csak pofonegyszerű a rendszert, a Lubuntu után igazából nem jelent nagy újdonságot. Az első hetek váratlan eseményektől mentesek.

Időközben egy X200-ra is felment a rendszer, ami eddig 12.04-es Lubuntuval működött, de egy SSD beépítése kapcsán itt is az átállás mellett döntöttem. Azon ráadásul még annyit sem kellett barkácsolni, mint a Sony-n, az energiagazdálkodás kapásból jól működött.

 " Érzelmileg manipulálta felhasználóit a Facebook " - kiáltotta a média a napokban. Jónéhányan máris kereszttűz alá vették a kék "f" betűt, ugyanis: "...az érintett, mintegy hétszázezer felhasználó egy része érzelmileg mélyponton lehetett a kérdéses időszakban, számukra a kutatásban való (nem tudatos, nem önkéntes) részvétel további szenvedést okozhatott. "

Jujj.

Most persze belekezdhetnék az okoskodásba, hogy emberek százmilliói miért tekintik az Internet virtuális világát egyenrangúnak a valósággal, meg hogy mennyi debil él a Földön, aki úgy rá van gyógyulva a fészbúkra, mint csecsemő az anyatejre... de minek? Inkább reménykedem, hogy a felhasználókat újabb, még nagyobb szabású manipulációnak teszik, ki, amely újabb, még nagyobb botrányokba torkollik, és ennek hatására a sok idióta talán felismeri, hogy nem a fészbúk a valóság, és nem ott kellene virtuális magánéletet élni.

 UPDATE: Ha már a fészbúk szóba került, íme egy világrengető hír, amely után remélhetőleg végre magába száll az a hülye kis amcsi pojáca, aki olyan nagyra van ezzel a debil weboldalával. Alekosz, a görög harcos, a Való Világ "hőse" most tényleg elszánta magát, hogy odamenjen, és végre az asztalra csapjon.

Hogyasszongya: "A világ egyik leggazdagabb emberével állok szemben, ezért úgy gondolom, hogy ha mögöttem állnának Magyarország leggazdagabb emberei, akkor talán egyenlő félként fog engem is kezelni. Ha mind a két oldalon milliárdosok vannak, akkor talán kiegyen­lítettebbek lesznek az esélyek a megbeszélések alatt. "

Már látom, ahogy a bilaterális tárgyalások elkezdődnek. Mindkét tárgyaló fél fekete limuzinokon érkezik a White Hall elé. Fényképezőgépeiket kattogtató riporterek hada próbálja átszakítani a kordont, de a kék diplomata öltönyben feszítő, fején háromszög alakú kalapot viselő Alekosz ügyet sem vet rájuk. Napóleoni mozdulattal egyik kezét gomblyukába akasztja, majd fellépdel a gránitlépcsőkön. A vörös szőnyegen végigvonul, majd a zöld asztalnál helyet foglal. Feszült légkörben elkezdődnek a tárgyalások.

Na jó, itt befejezem, mert már fuldoklom a röhögéstől.

A Dell D630-ban valami istenátka Broadcom wifi modul van, amit még a Lubuntu 14.10 sem kezel rendesen, legalábbis a 32 bites. A ráolvasás után restart, aztán persze már virgonc:

sudo apt-get remove --purge ndiswrapper*

sudo apt-get remove --purge bcmwl-kernel-source

sudo apt-get install firmware-b43-installer

sudo modprobe b43

 Biztos becsődölnének a nyomorultak, ha kiadnák a kódot.

Munkaügyből kifolyólag ideiglenesen egy iPad Minit kell püfölnöm. Nem vagyok tőle feldobódva, ráadásul épp nemrég újítottam be egy androidos tabletet, amelyet sikerült annyira belaknom, hogy szinte többet használom, mint a laptopomat. Az Apple termékeitől eddig sem voltam elájulva, kivéve az árakat, amelyektől nálam erősebb idegzetűek is szédülnek. Bár e téren az iPad Mini határeset. A konkurencia is hasonló áron kínál hasonló minőségű készülékeket, már ami a képernyő és a ház minőségét illeti. A kivitelezés és design tekintetében nem érheti szó az Apple háza táját, ebben mostanában elég erős a cég.
Az első bekapcsolás után egy kínosan hosszú és bonyolult regisztrációs procedúra következett, amely során iCloud azonosító generálás, annak e-mailes visszaigazolása, majd az iPad beállítások közti további turkálás során nagy nehezen sikerült elérni azt az állapotot, hogy elindul a készülék, bejön a kezelőfelület, majd az App Store is használhatóvá válik. Ez utóbbi a Google Play-hez képest igen gyatrának és macerásan használhatónak tűnik. Egyrészt free app-ok telepítésekor annak ellenére is ID-t és jelszót kér, hogy korábban az iPad beállításainál mindenhol megadtam az iCloud accountot, másrészt a keresés során szótöredékekre nem ad találatot. Továbbá ha például beírom, hogy 'Allianz', akkor a találati listában ugyan ott vannak a vonatkozó találatok, de tematikus relevanciát nem ajánl fel, azaz nem jelennek meg a szóban forgó applikációhoz valamilyen szempontból hasonlító app-ok a listában.

Valamint az is furcsa számomra, hogy egy asztali számítógépen az App Store nem használható úgy, mint a Google Play, azaz nem kezdeményezhetek a webes felületen telepítést. Vagy ha van is ilyen lehetőség, akkor egységsugarú felhasználóként nem jöttem rá, hogyan lehet ezt elérni. Cserébe mindenhol az elbaszott iTunes telepítését ajánlgatja, ami ugye linuxos gépekre nem elérhető. Marad tehát az iPad nyomogatása, ha fel akarok tenni valami progit.

A kezelőfelület a másik rémség. Van egy kezdőképernyőnk, rajta egy halom ikon. Nincs külön olyan, hogy programok, widgetek, miegymás. Ha telepítek újabb app-okat, akkor több kezdőképernyőm lesz, amelyekre a telepített cuccok ikonjait kipakolja. Állapotsor ugyan van felül, de jóval kevesebb funkcionalitással, mint a zőődrobotos rendszeren. A multitasking is érdekesen értelmezett: egyes dolgok, pl. zenelejátszás, működnek a háttérben, megy az e-mailek letöltése is, meg az app telepítés is; de ha pl. az Acrobat Readerben megnyitott pdf-ről visszalépek a főképernyőre, és megnyitok egymás után 3-4 másik progit, majd visszatérek az Acrobatra, már nincs ott a legutóbbi állapot, hanem a progi kezdő képernyőjét kapom, mintha korábban kiléptem volna belőle.

Valahogy az egész az egy évtizeddel ezelőtti Palm OS-re emlékeztet, ami akkoriban még korszerűnek számított, de mára igencsak eljárt felette az idő. Nem tartom kizártnak, hogy ha anno a Palm tudott volna akkora felhajtást kelteni a termékei körül, mint amekkorát az Apple képes volt, akkor ma nem iPhone és iPad gépeket nyomkodnak a trendi majmok, hanem Palm Treo-kat.

Szóval az iOS számomra felér egy időutazással. Egy nem túl élvezetes időutazással.

A fém hátlap ugyan látványos, de hideg és csúszós, úgyhogy egy tok beszerzésével fogom javítani a komfortfokozatát. Szerencsére iPad kiegészítőkből olyan kínálat van, mint a világon semmi másból. Az Interneten böngészve az a benyomásom, mindenki az Apple felhasználók korlátlan anyagi forrásaira építi üzletpolitikáját.

Bár a készülék már használt, kb. egy éves, az akku üzemidő még elég korrekt. Ugyan nem teszteltem kifulladásig, de az elmúlt napok intenzív nyomorgatása alapján úgy tippelem, 6-7 óra folyamatos használatot kibír a készülék. Kevésbé intenzív használattal, pl. e-book olvasgatással akár többet is. Úgyhogy elhatároztam, hogy amíg nálam van a készülék, a szigorúan vett munka (tesztelési feladatok) után szabadidőmben max. e-book olvasónak fogom használni, a hosszú üzemidő miatt.

 Ubira így lehet feltenni:

sudo apt-add-repository ppa:pipelight/stable
sudo apt-get update
sudo apt-get install pipelight-multi

sudo pipelight-plugin --enable silverlight

 Ha jön frissítés, vagy új Firefox verzió, utolsó előtti műveletként bejön ez is:

sudo pipelight-plugin --update

A mi drága jó katasztrófavédelmi fő-fő hatóságunk hónapokkal ezelőtt az okostelefonokra is kiadott egy remek kis progit, ami a kezdeti akadozások után mostanában az összes árokba borult teherautóról, a kigyulladt szénakazalokról és az elkóborolt kiscsirkékről is remekül értesítette a felhasználóit.

Persze nem csak a rémhíreket küldte, hanem igyekezett ellensúlyként olykor megnyugtató üzeneteket is küldeni. Megtudhattuk például azt is, hogy országszerte szárazak-e az utak, vagy hogy derült idő várható-e.

Aztán három napja csend van. Március 12-én jött az utolsó üzenet a zákányszéki gázvezeték átvágásáról. Mivel más hírcsatornákon nem értesdültünk komoly károkról, így gyaníthatóan Zákányszék nem tűnt el a térképről gázrobbanás következtében. A Katasztrófavédelmet azonban úgy tűnik, ez a gázvezeték éltette, mert amióta az a fránya munkagép átvágta, azóta a hírek is megszűntek. Mintha elvágták volna.

Pedig abban bíztam, hogy a mai szélviharra csak küldenek riasztást, és nem lesz SMS-akció, mint tavaly, amikor a BELUGYMIN mondta meg az eltévelyedetteknek, átüljenek-e egy másik autóba, vagy sem.

UPDATE: leszedtem a telóról, majd újból feltettem. Most ott vannak a mai hírek, úgyhogy valószínűleg szimplán csak szarul van a program megcsinálva, mert a katasztrófavédelem szorgalmasan löki a híreket, amit aztán a mobilos progi nem bír megemészteni.

Mármint a bulvármédiában. Azt hiszem, a Velvet mai szösszenete megmutatja, mi a helyes irány. Nem kell itt a jónépet mindenféle globális felmelegedéssel, politikusi korrupcióval meg egyéb ostobaságokkal terhelni.

Mondja meg seggről, ki van a képen. Kész, ennyi.

Technikai arzenálunk legújabb eleme egy HP multifunkcionális lézernyomtató, ami szkennelni is tud. A Windows különböző verzióihoz és OSX-hez természetesen van a hozzá adott DVD-n mindenféle program, a Linux támogatása pedig online módon megoldott.

Ubuntura a megoldás pofonegyszerű. A hplip-et kell telepíteni (benne van az Ubi repóban), majd a készüléket csatlakoztatni, végül a Hplip Toolboxot elindítani. Ez felismeri a nyomtatót,és ha valamilyen komponens vagy driver hiányzik, felajánlja az online letöltést és telepítést. Amint ez megtörténik, egy komplett keretrendszerrel lehet szkennelni, dokumentumokat kezelni, nyomtatási paramétereket állítani, valamint a nyomtató státuszát ellenőrizni.

Mivel ez egy 1132 MFP típus, ami alapól csak USB csatlakozóval bír, így itt egyes szolgáltatásoknak nincs nagy jelentőségük, de egy hálózatos, munkacsoportot kiszolgáló gép esetén már praktikus, hogy akár a szomszéd szobában lévő nyomtató státuszát, a toner töltöttségét, egyes típusoknál akár a betöltött papír mennyiségét egyaránt kontrollálhatjuk, és nem kell emiatt feleslegesen a nyomtatóhoz szaladgálni.