nyelv-ész

A mi drága jó katasztrófavédelmi fő-fő hatóságunk hónapokkal ezelőtt az okostelefonokra is kiadott egy remek kis progit, ami a kezdeti akadozások után mostanában az összes árokba borult teherautóról, a kigyulladt szénakazalokról és az elkóborolt kiscsirkékről is remekül értesítette a felhasználóit.

Persze nem csak a rémhíreket küldte, hanem igyekezett ellensúlyként olykor megnyugtató üzeneteket is küldeni. Megtudhattuk például azt is, hogy országszerte szárazak-e az utak, vagy hogy derült idő várható-e.

Aztán három napja csend van. Március 12-én jött az utolsó üzenet a zákányszéki gázvezeték átvágásáról. Mivel más hírcsatornákon nem értesdültünk komoly károkról, így gyaníthatóan Zákányszék nem tűnt el a térképről gázrobbanás következtében. A Katasztrófavédelmet azonban úgy tűnik, ez a gázvezeték éltette, mert amióta az a fránya munkagép átvágta, azóta a hírek is megszűntek. Mintha elvágták volna.

Pedig abban bíztam, hogy a mai szélviharra csak küldenek riasztást, és nem lesz SMS-akció, mint tavaly, amikor a BELUGYMIN mondta meg az eltévelyedetteknek, átüljenek-e egy másik autóba, vagy sem.

UPDATE: leszedtem a telóról, majd újból feltettem. Most ott vannak a mai hírek, úgyhogy valószínűleg szimplán csak szarul van a program megcsinálva, mert a katasztrófavédelem szorgalmasan löki a híreket, amit aztán a mobilos progi nem bír megemészteni.

Mármint a bulvármédiában. Azt hiszem, a Velvet mai szösszenete megmutatja, mi a helyes irány. Nem kell itt a jónépet mindenféle globális felmelegedéssel, politikusi korrupcióval meg egyéb ostobaságokkal terhelni.

Mondja meg seggről, ki van a képen. Kész, ennyi.

Technikai arzenálunk legújabb eleme egy HP multifunkcionális lézernyomtató, ami szkennelni is tud. A Windows különböző verzióihoz és OSX-hez természetesen van a hozzá adott DVD-n mindenféle program, a Linux támogatása pedig online módon megoldott.

Ubuntura a megoldás pofonegyszerű. A hplip-et kell telepíteni (benne van az Ubi repóban), majd a készüléket csatlakoztatni, végül a Hplip Toolboxot elindítani. Ez felismeri a nyomtatót,és ha valamilyen komponens vagy driver hiányzik, felajánlja az online letöltést és telepítést. Amint ez megtörténik, egy komplett keretrendszerrel lehet szkennelni, dokumentumokat kezelni, nyomtatási paramétereket állítani, valamint a nyomtató státuszát ellenőrizni.

Mivel ez egy 1132 MFP típus, ami alapól csak USB csatlakozóval bír, így itt egyes szolgáltatásoknak nincs nagy jelentőségük, de egy hálózatos, munkacsoportot kiszolgáló gép esetén már praktikus, hogy akár a szomszéd szobában lévő nyomtató státuszát, a toner töltöttségét, egyes típusoknál akár a betöltött papír mennyiségét egyaránt kontrollálhatjuk, és nem kell emiatt feleslegesen a nyomtatóhoz szaladgálni.

A régi Swift-ek fékje legendásan szar. Össze-vissza fog, gyenge a fékerő, ha meg netán mégis jól fogna, akkor meg a virsli kerekek miatt csúszkál, akár egy kicsit is nedves aszfalton. Hiába a vadiúj tárcsa, a fékbetét, hátul új munkahenger; a verda inkább csak kacsázik jobbra-balra, ahelyett, hogy lassulna.

A két fékkör ráadásul átlósan van kialakítva, az egyik fékkör a jobb első-bal hátsó párost, a másik meg a másik kettőt fékezi. Elöl tárcsa, hátul dob. A primitív mechanikus fékerőszabályzónak fékkörönként két eltérő technológiájú féket kellene kordában tartania, de ehhez a feladathoz már új korában sem sikerült felnőnie. Pláne nem egy tizensok éves krehácson, rozsdásan, szétrepedezett és megkeményedett tömítésekkel.

A fékerő szabályozó tehát kihullik a rendszerből, helyét két fékcső átkötés veszi át, és megtörténik a csoda: jó a fék! Nem húz félre, nem blokkol, nem kacsázik. Megáll, mint a parancsolat. Nyilván a 155-ös gumik nem fognak jobban tapadni ezután sem, de önmagában az, hogy van egyenletesen fékerő mind a négy keréken, és nem húz félre, már azt eredményezi, hogy ha meg is csúszik a verda, de legalább nem áll keresztbe az úton.

...már ami a számítógépek buherálását illeti. Az itthoni gépeimen az Ubuntu valamilyen változata fut, nagyjából eseménytelenül, megbízhatóan. Ha valamelyik gépemen csere van, az leginkább csak kíváncsiságból történik. Most például Pear OS-en futó Firefoxban csépelem e sorokat, de tervezem, hogy nemsoká a most megjelent Ubuntu 13.10-es kerül a helyére.

A céges gépemen ugyan a redmondi csoda van, de azt évek óta kizárólag csak munkavégzésre használom. Ha van valami extra feladat, pl. képeszerkesztés, videovágás, hangfájlok reparálása, vagy akár csak egy DVD írása, azt szívesebben csinálom az itthoni gépeken, mintsem hogy Windows-on futó megoldásokat vadásszak.

Van a Google Keep nevű cucc, ami leginkább egy digitális jegyzettömb, bár vajmi csekély tudással bír. Egy Evernote kaliberű alkalmazáshoz képest a fasorban sincs, viszont pofonegyszerű a használata, nem kell előtanulmányokat folytatni a használatához. Amíg csak az ember pár mondatos firkálmányait kell tárolnia, remekül működik.

No de mi van akkor, ha a dolgozó szeretne írni egy hosszabb listát a bevásárláshoz, és azt is szeretné, ha hazafele a telefonján megjelenne egy figyelmeztető, hogy a feledékeny debil hátha így nem hazaérkezése után egy fél órával kezd majd anyázni, hogy basszus, megint mit nem vett meg. Erre vannak remek bevásárló appok, amik közül néhány bizonyára van ennyire okos, de cserébe mindenféle okossággal, reklámmal, mifenével boldogítják a szerencsétlent, ráadásul a listát a telefon képernyőjét nyomogatva kel valehogy bevinni, vagy esetleg PC-n írt textfájl szövegét vágólapról másolni. A kényelmes szövegbevitel plusz a figyelmeztető beállítása tényleg csak az Evernote felségterülete volna?

Mégis csak jobb volna abban a szögegyszerű Keep-ben listát írni, mert azt bárhonnan, bármilyen laptopról, PC-ről is megteheti az ember a böngészőn keresztül, és nem kell a tapicskoló képernyőt egy fél órán át masszírozni. Persze még jobb volna, ha a telefonon amúgy is mindig futó riasztás-bajnok COL Reminder-t használhatná az ember, annak viszont nincs semmilyen webes vagy PC-s felülete, ahol ilyet lehetne tenni.

Mi a megoldás? A lista elkészült Keep-ben, majd a mobilos változatában egy bökés a "Megosztás" ikonra, és láss csodát! A megosztási listában ott a COL Reminder, aminek egyetlen bökéssel átadható a bevásárlólista, majd a COL-ban beállítható a riasztás. És kész.

Halleluja! Zúgjatok harangok! Ezt is megértük...

U.i.: Félreértés ne essék, semmi bajom az Evernote és hasonló programok használatával, de az megint egy újabb telepített app, egy újabb account a szinkronizáló szolgáltatáshoz, egy újabb akkumulátor- és erőforrászabáló cucc. Szeretném a telefonom tudását a lehető legkevesebb app telepítésével és használatával kihasználni, ahol csak lehet.

A világ boldogabbik fele önfeledten kacag az Apple-mániákusok legutóbbi agymenésén. Pár napja a cég villantott egy előzetest az új iOS7-ről, amiben várhatóan nem lesznek átütő erejű újdonságok, viszont a design kissé a manga rajzfilmek színvilágára kezd hasonlítani. A sok fan persze rögtön megtalálta a pótcselekvést: ahelyett, hogy pl. számon kérné a widgetek hiányát vagy más, általuk lenézett oprendszerekben régóta meglévő szolgáltatásokat, inkább rávetette magát az ikonokra (hogy itt mindjárt egy masszív képzavarral éljek). 

A következő hónapok valószínűleg ádáz szócsatával fognak telni, hogy vajon mekkora nagy bátorság az Apple részéről az új design, és hogy jó-e ez az Apple-fanok népes táborának. Bár nem érzem magam elkötelezettnek az Apple termékei iránt, sőt, az egész katyvaszt egy túlárazott szeméthalomnak tartom, azért a konstruktivitás látszatát megőrizve hozzátenném a magamét a szent háborúhoz.

Szerintem itt lenne az ideje, hogy gyökeres változáson essen át az iOS. Az ikonok sarkai ne legyenek lekerekítettek, hanem legyenek szögletesek!

Valahogy a számítógép az emberek többségének fejében még mindig egy szórakoztató centrumot jelent, és nem akar asszociálódni a termelőeszközökkel. Ellenben az irodai munka kontra papírra körmölés még mindig a fontosság látszatát kelti.

Első képünkön látható dolgozónk láthatón kényelmes munkakörülmények között dolgozik. Tágas hely, nagy asztal, világos iroda. Gondolom, a légkondicionálás is megoldott. Technikai felszereltség sem probléma: a háttérben látható digitális kivetítő és az asztal szélén terpeszkedő, legalább fél milliós iMac is mutatja, dolgozónk számára minden szükséges termelőeszközt biztosított a munkáltatója. Hősünk mégis tollal a kezében kapirgál egy papírra, holott számítógépen is jegyzetelhetne, vagy épp a hangfelismerő szoftver segítségével diktálhatna.

Hasonló példáért persze nem kell a kies Észak-Koreáig utaznunk. Alábbi fotóinkon miniszterelnökünk a lázas és elmélyedt szakmai munka látszatát ugyanilyen eszközökkel kelti, holott minden oldalról körbe van véve monitorokkal és számítógépekkel. Persze Mari néni Alsóbábonyán nem biztos, hogy egy monitort bámuló politikus láttán rögtön a munkavégzésre gondolna, így a legszélesebb néprétegek megszólításához muszáj az őskori technika bevetése.