Munkaügyből kifolyólag ideiglenesen egy iPad Minit kell püfölnöm. Nem vagyok tőle feldobódva, ráadásul épp nemrég újítottam be egy androidos tabletet, amelyet sikerült annyira belaknom, hogy szinte többet használom, mint a laptopomat. Az Apple termékeitől eddig sem voltam elájulva, kivéve az árakat, amelyektől nálam erősebb idegzetűek is szédülnek. Bár e téren az iPad Mini határeset. A konkurencia is hasonló áron kínál hasonló minőségű készülékeket, már ami a képernyő és a ház minőségét illeti. A kivitelezés és design tekintetében nem érheti szó az Apple háza táját, ebben mostanában elég erős a cég.
Az első bekapcsolás után egy kínosan hosszú és bonyolult regisztrációs procedúra következett, amely során iCloud azonosító generálás, annak e-mailes visszaigazolása, majd az iPad beállítások közti további turkálás során nagy nehezen sikerült elérni azt az állapotot, hogy elindul a készülék, bejön a kezelőfelület, majd az App Store is használhatóvá válik. Ez utóbbi a Google Play-hez képest igen gyatrának és macerásan használhatónak tűnik. Egyrészt free app-ok telepítésekor annak ellenére is ID-t és jelszót kér, hogy korábban az iPad beállításainál mindenhol megadtam az iCloud accountot, másrészt a keresés során szótöredékekre nem ad találatot. Továbbá ha például beírom, hogy 'Allianz', akkor a találati listában ugyan ott vannak a vonatkozó találatok, de tematikus relevanciát nem ajánl fel, azaz nem jelennek meg a szóban forgó applikációhoz valamilyen szempontból hasonlító app-ok a listában.
Valamint az is furcsa számomra, hogy egy asztali számítógépen az App Store nem használható úgy, mint a Google Play, azaz nem kezdeményezhetek a webes felületen telepítést. Vagy ha van is ilyen lehetőség, akkor egységsugarú felhasználóként nem jöttem rá, hogyan lehet ezt elérni. Cserébe mindenhol az elbaszott iTunes telepítését ajánlgatja, ami ugye linuxos gépekre nem elérhető. Marad tehát az iPad nyomogatása, ha fel akarok tenni valami progit.
A kezelőfelület a másik rémség. Van egy kezdőképernyőnk, rajta egy halom ikon. Nincs külön olyan, hogy programok, widgetek, miegymás. Ha telepítek újabb app-okat, akkor több kezdőképernyőm lesz, amelyekre a telepített cuccok ikonjait kipakolja. Állapotsor ugyan van felül, de jóval kevesebb funkcionalitással, mint a zőődrobotos rendszeren. A multitasking is érdekesen értelmezett: egyes dolgok, pl. zenelejátszás, működnek a háttérben, megy az e-mailek letöltése is, meg az app telepítés is; de ha pl. az Acrobat Readerben megnyitott pdf-ről visszalépek a főképernyőre, és megnyitok egymás után 3-4 másik progit, majd visszatérek az Acrobatra, már nincs ott a legutóbbi állapot, hanem a progi kezdő képernyőjét kapom, mintha korábban kiléptem volna belőle.
Valahogy az egész az egy évtizeddel ezelőtti Palm OS-re emlékeztet, ami akkoriban még korszerűnek számított, de mára igencsak eljárt felette az idő. Nem tartom kizártnak, hogy ha anno a Palm tudott volna akkora felhajtást kelteni a termékei körül, mint amekkorát az Apple képes volt, akkor ma nem iPhone és iPad gépeket nyomkodnak a trendi majmok, hanem Palm Treo-kat.
Szóval az iOS számomra felér egy időutazással. Egy nem túl élvezetes időutazással.
A fém hátlap ugyan látványos, de hideg és csúszós, úgyhogy egy tok beszerzésével fogom javítani a komfortfokozatát. Szerencsére iPad kiegészítőkből olyan kínálat van, mint a világon semmi másból. Az Interneten böngészve az a benyomásom, mindenki az Apple felhasználók korlátlan anyagi forrásaira építi üzletpolitikáját.
Bár a készülék már használt, kb. egy éves, az akku üzemidő még elég korrekt. Ugyan nem teszteltem kifulladásig, de az elmúlt napok intenzív nyomorgatása alapján úgy tippelem, 6-7 óra folyamatos használatot kibír a készülék. Kevésbé intenzív használattal, pl. e-book olvasgatással akár többet is. Úgyhogy elhatároztam, hogy amíg nálam van a készülék, a szigorúan vett munka (tesztelési feladatok) után szabadidőmben max. e-book olvasónak fogom használni, a hosszú üzemidő miatt.
Utolsó kommentek