Régóta az Ubuntu Studio és a Lubuntu pörög a gépeimen. A Linux Mint 12-es változatát anno már próbálgattam, volt ugyanis egy megveszekedett lassú FSC laptopom, és attól reméltem némi feltámadást, hogy a Mint-et rágyógyítottam - de csodák nincsenek, az FSC ment a levesbe.
Mostanában a Sony laptopomra rettentő sok felesleges programot feltoltam. A feleslegességükről természetesen csak a kipróbálásuk után tudtam meggyőződni :-) Elhatároztam, hogy totális újratelepítéssel visszatérek a jól bevált állapothoz, de már nem 32, hanem a 64 bites környezetben. Ha viszont újra kell installálni mindent, akkor miért ne lehetne feltenni valami újat? Némi hezitálás után a Linux Mint 17 Cinnamon verziójára esett a választás. A kezelőfelület tetszetős és kézreálló, a Lubuntunál megszokott dolgok itt is ugyanúgy elérhetőek, mivel közös Ubuntu alapokra épülnek - szóval lássuk a medvét mentát!
A telepítés ugyanolyan, mint a többi Ubuntu variánsé, legfeljebb a színek mások. Ja, és nem ajánl fel olyan opciót,hogy telepítés közben letölti a frissítést. Erre a telepítés utáni első használattól van lehetőség,a tálcára kiköltözött frissítéskezelőő applettel, pofonegyszerűen.Továbbá nem ajánlgatja a zárt forráskódú multimédiás csomagok telepítését sem - ezeket ugyanis jórészt eleve felteszi. Nem kell tehát utólag barkácsolni, hogy menjen a DVD lejátszása, vagy az MP3-ba tömörítés.
A Cinnamon egy Gnome alapú felület, egyszerű, gyors,eddig teljesen bugmentes. A network-manager rettentő sokat fejlődött, már nem keseríti az életemet. Wifi kapcsolódás csont nélkül megy, ahogy kell. A Sony laptopok ACPI-ját persze most sem sikerült a telepítőnek rendesen belőni, így a korábbi patkolásra most is szükség volt. Ez úgy tűnik, már így is marad, hiszen a laptop egy több, mint 6 éves típus, és ha a disztrók fejlesztőinek fontos lenne, már rég megcsinálhatták volna úgy a telepítőt, hogy eleve be legyen állítva.
Használni megint csak pofonegyszerű a rendszert, a Lubuntu után igazából nem jelent nagy újdonságot. Az első hetek váratlan eseményektől mentesek.
Időközben egy X200-ra is felment a rendszer, ami eddig 12.04-es Lubuntuval működött, de egy SSD beépítése kapcsán itt is az átállás mellett döntöttem. Azon ráadásul még annyit sem kellett barkácsolni, mint a Sony-n, az energiagazdálkodás kapásból jól működött.
Utolsó kommentek