Szerencsére még sosem törtek be hozzánk, sőt még a kertből sem loptak uborkát. Ennek oka részben az, hogy a kertben uborka csak nyáron, befőttesüvegben, kovászolás céljából fordul elő, de nyilván az is közrejátszik, hogy a környéken lakók számára természetes, hogy mindenkinek a saját kerítéséig tart a birodalma, és azon belül másnak hívatlanul nincs keresnivalója.
Vannak azonban, akik szerint teljesen természetes, hogy a más által megtermelt zöldség, gyümölcs, vagy bármilyen termény eltulajdonítható. Nem tudom, hogy ez a mentalitás a korábbi nomád életmód hagyatéka-e, avagy újkori jelenség, mindenesetre úgy tűnik, egész néprétegek rendezkedtek be erre az életmódra. Egy részük kisebbségi lévén, megpróbálkozik azzal a trükkel, hogy amikor rajtakapják, diszkriminációt emleget, így próbál kibújni a felelősség alól. Holott ugyanolyan köztörvényes bűnöző, mint aki nem vallja magát valamelyik kisebbséghez tartozónak.
Most viszont nem a cigánykérdés van fókuszban, hanem az a probléma, miszerint magánterületen vezethetek-e áramot az uborkaföld köré?
A hatályos törvénykezés szerint nem.
A tásadalmi megítélés szerint viszont ez a kérdés hasonló ahhoz, mint a segélyből élő munkakerülők kérdése. Nyilván a másik véglet, az USA gyakorlata is hasonlóan abszurd, de az, hogy az illetéktelen behatolóval szemben lényegében tehetetlenek vagyunk, ugyanolyan képtelenség.
Gondoljunk bele: ha a betörőt elfogjuk, és átadjuk a rendőrségnek, akkor valószínűleg személyi szabadságának akadályozása miatt kerülünk a törvény elé. Az elv, miszerint nem alkalmazhatunk nagyobb retorziót, mint amilyet elszenvedtünk, afelé mutat, hogy akkor járunk el jogszerűen, ha felkeressük a tolvaj lakását, és az arányosság elvét követve azonos értékben lopunk tőle. Ideális esetben visszalopjuk tőle eltulajdonított vagyontárgyainkat.
Hogy ez az őrület hová vezet, én nem tudom.
Utolsó kommentek