Ismét könnyesre röhögtem magam a hazai közélet eme újabb vadhajtása felett.

Aztán végiggondoltam, és beláttam, hogy mily rövidlátó vagyok. Hiszen a társadalom egy új önkifejezési módja lett ezzel legalizálva. Írók, művészek egyaránt élhetnek az új lehetőséggel, nehezen forgó nyelvű politikusok válthatnak felszabadultan a tojásdobálásra, és az utca egyszerű embere is végre kézzelfogható véleményt alkothat.

Ne álljunk meg itt, feleim! Legalizáljuk a rothadt paradicsomot, az utcakövet, a benzinespalackot és a kézigránátot is! Hiszen nem vagyunk egyformák, és a véleményünknek is más-más módon szeretnénk hangot adni. Nem lehet egy napon említeni egy sérelmet a zöldségesnél és a hivatalban. Ha a postás késve hozza a táviratot, joggal érdemel némi záptojást, de a gázművekkel szemben már nagyobb nyomatékot kell adnom véleményemnek. Oda páncélököl kell, nem vitás.