...Moszkvára vessétek! Micsoda, kérem? Hogy mire vessük? Miért pont Moszkvára? Hiszen fél évszázadig mást sem tettünk... Nos, nem politikai értelemben hangzik el a kijelentés, hanem egy érdekes közlekedésfejlesztés kapcsán. Az "érdekes" szót nyugodtan tessék idézőjelben látni, hiszen nincs semmi újdonság abban, ha egy épelméjű városvezetés úgy dönt, hogy nem ömleszt százmilliárdokat abba, hogy két vasúti pályaudvart metróval kössön össze, hanem a meglévő vasúti vágánykapcsolatok segítségével fejleszti városi és elővárosi tömegközlekedését. Persze nem ott találták fel a spanyolviaszt, hiszen Nyugat-Európa számos nagyvárosában működik hasonló rendszer, és a keleti végeken sem mindenki gondolkodik korrupciós metróberuházásokban. Szerencséjükre.
Vigyázó szemetek...
2008.10.31. 18:21 :: nyelv-ész
Szólj hozzá!
Hülyeség nem akadály
2008.10.27. 07:13 :: nyelv-ész
Sajnos egyeseknek egy négynapos munkaszünet bőven elég ahhoz, hogy tudatmódosító szerek (házipálinka) segítségével végképp elrugaszkodjanak a földi valóságtól. Mi más oka lenne annak, hogy hétfő reggel ilyen cikket publikáljanak az index.hu kezdőoldalán? Ráadásul még jópofának is gondolják magukat.
Szólj hozzá!
Halák elvtárs, avagy vihar egy pohár vízben
2008.10.18. 20:39 :: nyelv-ész
W úr a napokban megint hozta a szintet, ahogy kell. Egy Bayer-féle felbüfögésre próbált kanyarítani valamit. Állítólag paródiát. Csakhogy a MÚOSZ nevű őshüllő nekiment a derék "parodistának", és jól elítélte őtet antiszemitizmusért, ejnye-bejnye. Az egész abszurd sztori nem ér persze egy bitet se a szerveren. Nem is ez lökte le az ékszíjat nálam, hanem a történet antihőse, a gonosz antiszemitákkal megküzdő lánglelkű hős lovag személye, aki a MÚOSZ etikai bizottságának(!) az elnöke. Véletlenül van szerencsém ismerni a kiváló elvtársat még ama daliás időkből, amikor egy újságírónak etikai problémákkal kellett a legkevésbé törődnie, sőt...! Persze miért ne lehetne egy ilyen alak az etikai bizottság elnöke egy olyan szervezetben, amelynek az elnöke khm... Szóval... zsák a foltját... vagy ilyesmi.
Update: Egyvalami mégis megéri, hogy elolvassuk. A MÚOSZ egyik tagja az állásfoglalásra válaszul alábbiakat írja (az eredeti állásfoglalást nem idézem, mert az bizonyára évtizedekig elérhető lesz, de az idézett véleményről ugyanezt nem tartom valószínűnek):
Mint MÚOSZ tag szégyellem magam, hogy e szövetség tagjaként közöm van az úgynevezett Etikai Bizottsághoz. Úgy látszik, hogy tanult kollégáim nem csak szereptévesztésben vannak, de még alapvető olvasásértési problémákkal is küzdenek. Az igazi baj az, hogy ezt a Tóta W-t elítélő állásfoglalásukkal még írásba is adták, amivel nem csak magukból csináltak méretes hülyét, de a MÚOSZ-ból is - így közvetve belőlem, mint egyszerű talpas tagból is.
Nagyon fel vagyok háborodva, hogy ekkora seggfejek eszik a tagdíjamból a pogácsát. Szánalmas, hogy a MÚOSZ-nak az ilyen fajta gittrágásra van ideje, energiája és pénze, miközben egész szerkesztőségeket rúgnak ki - köztük számtalan MÚOSZ taggal - és ehhez egy szava sinkcs e jeles szakmai testületnek. Kollégáinkkal egy fikarcnyi együttérzést sem kaptunk, amikor lapátra kerültünk - igaz, nem is zsidóztunk, hogy legalább foglalkozzon velünk az Etikai Bizottság. Példánkat csak azért hoztam fel, hogy megvilágítsam mi az, ami az újságírók közössége számára életbevágóan fontos és mi az, ami nem. Egy szakmai szervezet esetében, ha leginkább az Etikai Bizottság döntései kerüólnek a nyilvánosság elé (márpedig a MÚOSZ idáig süllyedt!) akkor valami nagy-nagy baj van. Akkor az nem igazi érdekközösség, hanem tekintélyes sóhivatal. (A gyatra működésre számomra igen szép példa volt, hogy a tagdíj felhívás kapcsán be kivántam fizetni az esedékes éves díjat, de a pénztárban nem tudtak matricát adni, mert az még nem készült el. Vagyis mint tagot előbb értesítettek arról, hogy fizessek, mint hogy érdemben tettek volna azért, hogy kapjak is valamit a pénzemért...)
A Tóta W-t elmeszelő határozat csak látlelete egy olyan szervezetnek, ahol az Etikai Bizottság örve alatt egyesek kiélhetik magukat, túlértékelve jelentőségüket, felelősségüket és hatáskörüket. Ennél azonban jóval nagyobb baj, hogy a MÚOSZ, mint szervezet ezt lehetővé teszi. Nyilván azért fordulhat ez elő, mert a MÚOSZ is funkciótlanná vált. Képtelen ellátni a feladatát -mert maga sem határozta el, hogy mi is lenne az. Miközben egy csomó politikától teljesen független érdekvédelmi feladatot elláthatna, addig rendre beleártja magát a nagypolitikába. (Amivel nem is volna baj, ha ennek volna a tagság számára látványos és érzékelhető haszna, de ilyen nincs.) Viszont képetelen megfogalmazni a tagság érdekeit és azt képviselni. E helyett pótcselekvés zajlik, aminek eklatáns példája az az ámokfutás, amit az Etikai Bizottság művel.
Véleményem szerint a történet nem Tóta W-ről szól - igazából magasról leszarom a kollégát - a probléma az, hogy az engem is soraiban tudó MÚOSZ sportot úz abból, hogy elárul. Szégyenkezenem kell azért, mert tag vagyok és még attól is félnem kell, hogy céltábla leszek. Hála a nagytudású MÚOSZ-nak ma már sárga mellényben vagyok kénytelen tűntetésekre járni, így a rendőr is tudja, hogy újságírót ver és a tűntető is, de legalább nagy mellénnyel járhatnak azok, akik ebbe belementek - persze csak merő szakmaiságból! De ezzel a súlyos etikai kérdéssel már senki sem foglalkozik, pedig esetemben még igaz is, hogy ZSIDÓT vernek. Ugye értjük a viccet, kedves kollégák?!
Szólj hozzá!
Egy HP halálára
2008.10.03. 21:51 :: nyelv-ész
Ez egy gonosz cikk lesz, szólok már az elején...
Halottakról jót, vagy semmit - így szól a fáma. Nem is nagyon van mit fikázni a most jobblétre szenderült "médiaszemélyiségről", ő maga bőven hozta a szintet saját maga elismertségéért.
Pedig ezüstkanállal a szájában született, sokra vihette volna. No nem a médiában, mert ahhoz nem sok érzéke volt, közepesnél gyengébb interjúitól nem indultak meg a hegyek. Viszont évekig külföldön élt, nyelvet tanult akkoriban, amikor az nem volt mindennapos dolog. Lehetett volna diplomata, külkeres, mittudomén.
De neki semmi sem tetszett. Mindenre köpködött, mindent utált. Legfőképp nyilván saját magát, hiszen a környezetével való konfrontáció csak tünet volt; a saját elcseszett életével kibékülni nem tudó ember segélykiáltása: mentsetek meg, de én nem akarom. Mindenkinek a kurvannyát.
Hát most nem rinyál tele több könyvet, hogy vele mindenki mennyire kibabrált.
3 komment
Menjünk tönkre !
2008.09.26. 20:50 :: nyelv-ész
Menjünk tönkre! Vágjunk bele kockázatos üzleti tranzakciókba, kockáztassunk, merjünk! Fektessük ügyfeleink pénzét rizikós, de szerencsés esetben busásan nyereséges üzletekbe! Kockáztassunk, bukjuk el! Utána pedig álljunk ki az utcára nagy táblákkal, és hirdessük, hány ember kerül utcára a csőd miatt, és kunyeráljunk dollármilliárdokat az államtól, hogy megmeneküljünk! Menjünk tönkre!
Szólj hozzá!
Garmin
2008.09.25. 21:16 :: nyelv-ész
Az utóbbi egy évben a progresszió jellemezte a hazai Garmin képviseletet. Idejekorán felismerték, hogy a hazai piacon az ütős árak nélkül egy mégoly patinás márkanévvel is lehúzhatják magukat, mint amilyen az övék, hiszen a magyar vásárlók többsége bármilyen übergagyit hajlandó megvenni, ha az olcsóbb a többinél. Egyik bölcs döntésük volt anno a Top-Map által készített, és a méltán híres i-Go szoftverben már ismert, rendkívül részletes térképanyag megvásárlása, hiszen a legkiválóbb navi is csak annyit ér, amennyire pontos a térképe. A felhasználók inkább hajlamosak megbocsátani a kevésbé látványos kezelőfelületet, pláne a testreszabhatóság hiányát, de ha Bivalyböhönye-Alsón a kacsaúsztató mellett nincs ott a térképen a vegyesbolt, akkor bizony megkeseredik a dolgozó szája íze. Következő remek húzás a PNA-hullám meglovagolása volt. Sok felhasználó nem vesz PDA-t, mert nem akarja megtanulni a használatát, viszont egy egyszerűen használható navi céleszközre informatikai analfabéták is hajlandóak áldozni. Idén augusztusban erősen marketingszagú akció keretében propagálták a legújabb hazai térképállomány TMC-képes frissítését, mely szolgáltatás ugyan még korántsem kiforrott, de a nálunk szerencsésebb helyzetű országokban már évek óta működik, és többnyire a felhasználók megelégedésére szolgál. A marketingesek fénylő arccal jelentették a médiában, hogy a hazai piacon elsőként sikerült piacra dobniuk a szolgáltatást használni képes készüléket. A napokban viszont elbizonytalanodtam a Garmin felsőbbrendűségét illetően. Néhény nappal az új emnull-szakasz átadása után felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy vajh mikor jelennek meg az új útszakaszok a térképen - és bizony nem kaptam értékelhető választ. Az ügyfélszolga valamit mormogott a bajsza alatt a térképészek heroikus munkájáról, amivel felmérik az utakat, majd végül azzal vágta el a beszélgetés fonalát, hogy bizonnyal a közeli jövőben számíthatunk rá. Természetesen nem félek attól, hogy eltévedek a GPS nélkül a körgyűrűn, de azért mennyivel kényelmesebb egy Debrecen-Pécs útvonalat úgy tervezni, hogy alternatívaként már az új szakaszt is figyelembe veszi a program. Ráadásul a körgyűrű építése finoman szólva nem egy ripsz-ropsz munka volt, tehát nagyjából egy évvel az átadás előtt már tudni lehetett a végleges nyomvonalat, így a térképészeti munkát is el lehetett volna az átadásra végezni. Persze nincsenek illúzióim a hazai térinformatikai cégek kapcsán, így tisztában vagyok azzal is, hogy a térképészek heroikus munkája tulajdonképp az új szakaszok autóval bejárását, GPS-tracklogok mentését és feldolgozását, valamint szükség esetén légifelvételek elemzését jelenti, megspékelve némi számítógép előtt görnyedéssel. Magyarán csak a már átadott útvonalon fognak végigmenni, a nyomvonaltervezés és útépítés fázisában még nyugodtan sörözgetnek a tévé előtt.
Szólj hozzá!
Idióták vagyunk
2008.09.24. 19:45 :: nyelv-ész
Legalábbis ez a konklúziója egy korántsem reprezentatív felmérésnek, melyet (hol máshol?) az USA egyik egyetemén végeztek, egyetemistákkal. Legszebb a cikk első képe. Nem tudom, hogy ez is részt vett-e a tesztben, de ha igen, akkor tényleg igaz az állítás.
3 komment
Erőltetett menet
2008.09.19. 07:50 :: nyelv-ész
Nincs hét, hogy ne jelenne meg valamelyik hírportálon kétségbeesett vagy aggódó hangvételű cikk, mely azt taglalja, hogy hazánk lakosságának hány százaléka internetezik, és hány százaléka nem. Főleg ez utóbbi szám az aggódás alapja. Ma épp az index és az ITcafé a soros, hogy az európai átlagtól való lemaradásunkat taglalja.
Egy azonban soha nem derül ki ezekből az írásokból: szerzőik vajon miért tartják annyira fontosnak az internethasználatot, hogy ilyen írásokkal bombázzák a nagyérdeműt? Miért nem jelennek meg cikkek például az uborkafogyasztásról vagy az egy főre eső kerékpárok, mikrosütők, hajszárítók számáról?
Utolsó kommentek