Nemrég egy ismerősömtől levelet kaptam, melynek fejlécéből látszott, hogy már többszázan bedőltek a benne foglalt üzenetnek. Íme:
Hello! Kérlek benneteket, hogy küldjétek tovább!
Ha kitörlöd neked nincs szíved. Én egy 29 éves apuka vagyok. Nekem és a feleségemnek gyönyörű életünk volt. Hála Istennek van egy gyermekünk is! Nemrég az orvosok daganatot fedeztek fel a kicsi agyában és testében. Az egyetlen út, hogy megmentsük a műtét. Sajnos nincs elég pénzünk rá. Az AOL és a ZDNET beleegyezett, hogy segít nekünk.Az egyetlen út, hogy segítsenek az, hogy elküldöm Neked ezt az e-mailt Te tovább küldöd. Az AOL nyomonköveti ezt a levelet és számolja, hogy hány ember kapta meg. Minden ember aki megnyitja ezt az e-mailt és tovább küldi emberenként 32ft-ot szerez nekünk! Kérlek segítsetek!!
Köszönjük!
Mivel megható és könnyes történetről van szó, nyilván nem sokan meditálnak annak igazságtartalmán, hanem hálát mormolnak az AOL és ZDNET nevű ókori görög isteneknek, akik ilyen nagylelkűek, majd gyorsan forwardolják az első száz ismerősüknek a levelet.
Meg sem fordul a fejükben, hogy vajon mi köze van mondjuk az AOL-nak (miért pont ők?) ahhoz, hogy én kinek hány levelet küldök, és vajon hogyan értesülnének róla? Ha az én mail-szolgáltatómról megtudnám, hogy a levelezésemről bírói végzés nélkül bárkinek kiad információt, bizonyára első utam a rendőrségre vezetne.
Merthogy másképp ez nem működik: egy harmadik fél csak akkor értesülne a levelelmről, ha neki is elküldeném, mondjuk másolatban. Az üzenet viszont nem tartalmaz ilyen kitételt, hogy küldjünk ötszáz levelet a ZDNET-nek vagy ki a túrónak.
Az eset kapcsán ismét felmerül bennem a kérdés: tényleg ennyire rejtélyes a széles néptömegek számára az e-mail mibenléte? Hiszen a fenti lánclevélből mindenféle technikai háttér ismerete nélkül, józan paraszti ésszel ki lehet hámozni, hogy kamu az egész.
Utolsó kommentek