nyelv-ész

Van az úgy, hogy az ember szeretne megszabadulni a felhalmozódott műanyag hulladékoktól. Méghozzá szabályosan, szelektíven, korszerűen. Környezettudatosan. Kihagytam valamit?

Ehhez két dologra van szükségem: a szemétszállító cég műanyag zsákjára, és végtelen türelemre.

A zsák fellelési forrása szerencsére egyértelmű: az önkormányzat hulladékudvarán évente átvehető a fejadag. Már csak azt kellene megtudnom, hogy mikor viszik el a műanyagot, ugyanis a szelektíven válogatott szemetet csak havonta egyszer szállítják el. Elvileg megtehetném, hogy kipakolom a kapu elé, aztán egyszer majd elviszik, de erre a bölcsességre már számtalan környékbeli honpolgár korábban rájött, és nem átallotta szeméttel szegélyezni falunk kies mellékutcáit. Az önkormányzat hozott is egy rendeletet, hogy csak a szállítás előtti napon rakható ki a szemét, mert különben rontom-bontom. Szóval ez a trükk nem működik.

Nosza, irány a település honlapja, ahol a közbeszerzésektől a polgármesteri köszöntőn át a háziorvosok rendelési idejéig minden dícséretes rendben fenn van.

Épp csak a szemétszállítási időpontokat nem lelem.

Végül a guglival azért nyomra jutok: egy februári(!) hír(!!!) tartalmazza mindezeket. Hogy miért nem lehet a közérdekű információk menüpontba tenni, az mindörökre rejtély marad.

Úgy tűnik, még nem. Minden tiszteletem az autós újságíróké, akik hősies önfeláldozással tesztelik az autókat. Bár akad a bölcsészkarról disszidáló is közöttük, azért a többségük műszaki ember. (Egy gépész végzettségű kolégám szerint a gépész az nem műszaki végzettség, de ez legyen az ő problémája.)

Szóval vannak a műszaki végzettségű újságírók, és van a 21. század nagy csodája, a navigációs program, ami fut számítógépen, PNA-n, okostelefonon, kenyérpirítón, akármin. Tehát gyakorlatilag bárki számára elérhető. Ráadásul ezek a programok  arra is alkalmasak, hogy az ember előre megtervezze az útvonalát, akár egy több hetes túrát is, beleértve a tankolásokat, szálláshelyeket, bármit.

Aztán mégis csak sikerül már az első napon kiautózni úgy a benzint a tankból, hogy megfeküdjön a verda az út szélén. Retró túra a javából, az egyszer kétségtelen. Mint 1962-ben, amikor még esténként bezárt a legtöbb ÁFOR-kút, hétvégén meg ki se nyitott.

Persze ha valakinek ez is a kaland része, akkor nem szóltam. Én speciel örülök, hogy nem kell ilyen jellegű izgalmakat átélnem.

Annak apropóján, hogy a foci EB-n a magyar csapat elkalapálta ellenfelét, még a nap is szebben sütött ma este, mielőtt eltűnt a délibábos horizonton. A levegő is selymesebben simogatott, az esőcseppek is csak halkan mertek koppanni a flaszteren. Meglesz most a téma néhány napig a médiában, de a kocsmák törzsközönsége is hetekig csámcsoghat a hihetetlen nagy sikeren.

Mintha legalábbis mi szálltunk volna le elsőként a Holdra.

Nem értem. Mitől nemzeti siker ez? Persze, siker a sportolóknak, meg az edzőiknek. No de nekem...? A magyar nemzet együttes erőfeszítéséből született ez a győzelem? Egy fenét. Neked meg nekem, meg a többi millióknak ugyanúgy telnek a napjai akkor is, ha győz a magyar csapat, meg akkor is, amikor ki se jut az EB-re. A mi adóforintjainkat kúrták el akkor is, amikor már az ugandai kölyökcsapat is 10-0-ra verte őket, meg most is, amikor győztek.

Közben az iskolák omladoznak, a tornatermek rogyadoznak, de ki nem szarja le, hiszen nyertünk! A gyerek majd úgyis a pléjsztésönön fogja újrajátszani a nagy sikerű meccseket, a fotelban csipszet majszolva. Pont leszarjuk, hogy a milliárdok a "sport" címén csak egy maréknyi sportoló számára biztosítanak lehetőséget, miközben a városi gyerek legfeljebb a hétvégén mozog valamit, ha a szülei kiviszik őt a telekre kapálni.

Hiszen győztünk!

Bár az asztali gépemben SSD van, plusz tonnányi RAM, de ennek ellenére böngészéskor néha akadozás tapasztalható. Egy darabig valami feleslegesen futó háttérfolyamatra gyanakodtam, de mivel csak a Firefox használatánál jelentkezett időnként néhány másodperces akadás, így inkább a böngésző plugineket kezdtem túrni. Azok ki- és bekapcsolása nem oldotta meg a problémát, viszont egy Adobe Flash frissítés után az akadások gyakorisága jelentősen megnőtt. Nosza, le is gyalultam a Flash-t a gépről, hátha ez a megoldás.

Az elmúlt egy napban nem jelentkezett a probléma, így gyanítom, hogy ez egyszer mégis Steve Jobsnak volt igaza, mikor az egész szarkupacot száműzte az Apple gépekről :-)

Egyik nagy kedvencem az LG G3. Volt az elődje, a G2, az is kiváló volt, de amikor lassan két éve a G3 megjelent, azonnal felkerült a bakancslistámra. Most pedig itt van az asztalon. Igaz, hogy használtan, de szerencsére működőképesen tettem rá szert, újkori árának alig harmadáért.

Az IMEI számok alapján gyanús volt, hogy már egy ROM-cserén túl van a készülék, és az sem tetszett, hogy 4.4 volt rajta, holott az Android 5 már nagyon régóta rendelkezésre áll, és egy ideje már a 6-os is. Szóval az előző tulaj patkolta rendesen a telót. No sebaj, hátha OTA frissíthető, valahogy csak megoldjuk. 

Persze nem. Először közölte, hogy márpedig nem regisztrált a készülékem, pedig első dolgom volt az LG oldalán regisztrálni. No sebaj, várjunk egy napot. Másnap a helyzet ugyanaz, így marad a PC-ről frissítés. LG PC Suite működik is rendesen, de a frissítésre ő is beint. Anyád.

Némi guglizás után találtam egy LG Flash Tool nevű progit, letöltöttem egy flash image fájlt, és miután a Mobilaréna vonatkozó fórumában le voltak írva a teendők, kb. negyed óra múlva már fenn is volt az új ROM. Már az első pillanatokban feltűnt, hogy az amúgy is gyors felület még gyorsabb lett. Gyakorlatilag úgy pörög minden, olyan "reszponzív", hogy az iPhone-huszárok sírva elbújhatnak, ha meglátják. Öt kezdőképernyőt állítottam be, mindegyiken csak widgetek vannak. Tehát még ezzel is próbálom gyilkolni, de úgy tűnik, semmi sem fékezheti. Ne feledjük, egy QHD kijelzőről van szó, azaz 1440 x 2560 képpontot kell mozgatni, ami majdnem a duplája egy sima Full HD-nek.

A kijelző amúgy is nagyon ott van a szeren, fényerőben, kontrasztban is, nem csak felbontásban. A színhőmérséklete alacsonyabb, mint a Samsungok AMOLED-je, emiatt van, aki szerint fakó a képernyő, de amint megnyitunk rajta egy jó minőségű képet, látszik, hogy ez a színhőmérséklet közelebb áll a valósághoz, és életszerűbb rajta a kép, mint pl. egy Samsung S5-ön, ami hozzá képest olyan, mint amikor a tévén a színeket maximumra toljuk, és emiatt Magdi anyus arca enyhén gutaütéses tónusra vált.

További okosság, amit korábban még nem láttam, hogy a kezdőképernyők alján lévő gyorsindító ikonsávra jóval több ikont ráhúzhatok, mint korábban a gyári 5 db. Most 7 ikon van rajta, így még elfogadható méretű. További okosság, de ez már a G2-nél is így volt, hogy legalul a három virtuális vezérlőgomb mellé még kettő kitehető, és a sorrendjük is szabadon változtatható.

Érdekesség, hogy a widgetek többségét engedi ugyan átméretezni (ezt az LG már a 4.4-nél is tudta), de találtam olyat is, amelyiket nem volt hajlandó. Ettől függetlenül most ott tartok, hogy a kb. 7 éve használt Go Launchert erre a telóra nem raktam fel, mert a gyári launcher eddig tökéletesen megfelelt.

Van vezeték nélküli töltési lehetőség is, ami a valóságban nem akkora nagy szám, mint ahogy elképzeljük. Egy korong alakú felületre kell rátenni a telót, de ha nem sikerül pontosan pozicionálni, akkor nem tölt. Van azért rá okos megoldás: az LG árul olyan vezeték nélküli töltőt, ami egyben egy asztali tartó is, és ha arra tesszük rá a telót, akkor kapásból jó helyen lesz az induktív hurok.

Az ÁNYK és egyéb jávás vackok nem mennek rendesen a nyílt forrású alternatívákkal. Az apt-gettel így lehet a Sun Java telepítést abszolválni:

Akkora nálunk a jólét, hogy nemrég a 23 éves és a 19 éves autóinkat lecseréltük egy 15 és egy 13 évesre. Megszaladt, no. Persze ne gondoljon senki youngtimer Ferrarira.

Eddig valahány autóm volt, mind 4 ajtós, "sedan" kivitelű, vagy ha jobban tetszik: lépcsőshátú. Még a Swift is, pedig abból többnyire ötajtósakat látni. Ez a kivitel messze praktikusabbnak tűnik számomra, mint az 5 ajtósok. Ugyanis jellemzően nem hurcolok szekrény méretű tárgyakat, a kis csomagok, táskák, szatyrok pedig egy jó nagy 4 ajtósban tökéletesen elférnek. Ráadásul a csomagtér zárt, nem melegedik fel annyira nyáron, mint az utastérrel egy légterű 5 ajtósoké.

Most azonban a két "új" verda közül az egyik egy 5 ajtós kompakt. Szerencsére ez csak amolyan második autó a családban, így ritkán használom, de amikor pakolni kell, többnyire csak a hátrányát tapasztalom.  Először is a nyitás. Mivel az egész hátulja felnyílik, nagyobb hely kell az autó mögött is, és főleg felette. A garázsban emiatt esélytelen a pakolása, a 220-as belmagasság kevés neki. Párszor le is vertem a festéket az óvatlan nyitogatással, de már megtanultam, hogy előbb kiállunk a garázsból, és csak azután nyitogatjuk. A magasra nyíló fedelet becsukni sem épp kellemes; mondjuk úgy, hogy fel kell nőni a feladathoz.

Aztán nyáron a hőség. Az a csetvesz kis kalaptartó nem sokat szigetel, a csomagok ugyanúgy felhevülnek, mint az utastér. Ez nyáron egy hétvégi nagybevásárlásnál elég nagy gond, amikor tele van élelmiszerrel a csomagtartó. Jól meg kell tervezni ilyenkor, mikor mit vesz az ember, mert nincs idő 1-2 órát bóklászni a piacon, miközben a parkoló kocsiban izzik a mirelit csirke.

Balesetvédelem: persze a mai modern autók már tele vannak légzsákokal, meg hasonló csiribiri varázslásokkal, de azért egy 5 ajtósnak csak rövidebb a gyűrődő zónája, amikor hátulról megtolja az épp elszenderedő török kamionos. Nem ülnék a hátsó ülésen, az  biztos.

Szóval az európai nagy 5 ajtós mánia engem továbbra is hidegen hagy, Mindenki úgy tekint ezekre az autókra, mint született fuvaros, aki egész nap hűtőszekrényeket furikáz, vagy minden hétvégén lapraszerelt bútort vesz az IKEÁ-ban.

Nekem sosem volt bőröndnél nagyobb cuccom, amit vinni akartam. Ami annál nagyobb, azt vigye fuvaros a terherautóján. Nekem megéri szökőévente kifizetni a fuvart, így legalább nem bénázom a cipeléssel, és nem verem le mindenhonnan a festéket. Csinálja, akinek ez a szakmája, és rutinos, felkészült.

Régi, letűnt korok maradványa vagyok, ez már biztos. Mikor a televízió megjelent otthonunkban, még hétfőnként adásszünet volt az egy szem birodalmi tévécsatornán, és fekete-fehérben néztük Kudlik Julit a Deltában. Kisgyermekként kb. vasárnap délelőtt a rajzfilm, néha az Esti mese (Cicavízió) és egy-két ostoba partizánfilm volt a termés. No meg időnként Ki mit tud, Táncdalfesztivál, ilyesmik.

Ebből fakadóan olyan, hogy "tévénézés" nem nagyon volt minálunk. Célzottan egy-egy műsorra bekapcsoltuk a tévét, amit előre kinéztünk az újságból, aztán kész. A mai napig így közelítek a tévéhez, csak már az interneten lesem ki, van-e érdemleges műsor.

Ehhez képest másoknál mit látok? Egész nap be van kapcsolva a tévé, megy a nyomorult retekklub. Akkor is, ha a család a konyhában ül. Megy az agymosás. Utána meg mi van? A sok kretén szajkózza a trendet, ami tudat alatt beszivárog a csökkent agyába.

1984 víziója megvalósulni látszik, ráadásul önként, nem kényszer hatására. Nálunk még van kikapcsológomb a tévén. Ha akarnánk, használhatnánk.