Annak apropóján, hogy a foci EB-n a magyar csapat elkalapálta ellenfelét, még a nap is szebben sütött ma este, mielőtt eltűnt a délibábos horizonton. A levegő is selymesebben simogatott, az esőcseppek is csak halkan mertek koppanni a flaszteren. Meglesz most a téma néhány napig a médiában, de a kocsmák törzsközönsége is hetekig csámcsoghat a hihetetlen nagy sikeren.
Mintha legalábbis mi szálltunk volna le elsőként a Holdra.
Nem értem. Mitől nemzeti siker ez? Persze, siker a sportolóknak, meg az edzőiknek. No de nekem...? A magyar nemzet együttes erőfeszítéséből született ez a győzelem? Egy fenét. Neked meg nekem, meg a többi millióknak ugyanúgy telnek a napjai akkor is, ha győz a magyar csapat, meg akkor is, amikor ki se jut az EB-re. A mi adóforintjainkat kúrták el akkor is, amikor már az ugandai kölyökcsapat is 10-0-ra verte őket, meg most is, amikor győztek.
Közben az iskolák omladoznak, a tornatermek rogyadoznak, de ki nem szarja le, hiszen nyertünk! A gyerek majd úgyis a pléjsztésönön fogja újrajátszani a nagy sikerű meccseket, a fotelban csipszet majszolva. Pont leszarjuk, hogy a milliárdok a "sport" címén csak egy maréknyi sportoló számára biztosítanak lehetőséget, miközben a városi gyerek legfeljebb a hétvégén mozog valamit, ha a szülei kiviszik őt a telekre kapálni.
Hiszen győztünk!
Utolsó kommentek