Újabb szócsata, ezúttal a biztonsági övről. Egyes fizikaprofesszorok hosszasan ecsetelik, hogy városon belül miért nem kötik be magukat, miközben köztudomású, hogy az ember egy 20 km/h sebességű ütközésnél már nem tudja megtartani magát, hiszen a mozgási energiája akkora, mintha több száz kilós lenne.
Ugye senki nem hiszi el magáról, hogy mondjuk 4-5 mázsát félkézzel megtart? Ha igen, forduljon orvoshoz.
Aztán jönnek azok, akiknek volt olyan ismerősük, aki már látott olyat akinek a szomszédja beszélt olyannal, akinek az unokaöccse nagykabátja hallotta, miszerint egyszer egy balesetnél az mentett meg valakit a haláltól/tolószéktől/nagymamaspenótjától, hogy nem volt bekötve.
Nos, nem tegnap óta folynak ütközési tesztek az autógyáraknál, hanem több, mint fél évszázada. Ezek alapján kiderült, hogy olyan kicsi az esélye annak, hogy valaki bekötetlenül kevesebb sérüléssel megússza, hogy százalékosan ki sem mutatható.
A magukat és utasaikat be nem kötőknek csak azt tudom mondani, amit korábban: találkozunk a proszektúrán!
Kiszivárgott az új Windows
2008.01.29. 21:21 :: nyelv-ész
...írja a zindex.
Elég baj ez nekünk. Jobb lenne, ha nem szivárogna. Tegyék csak be egy jól tömített tartályba, oszt vessék az óceán mélyére.
Elég baj ez nekünk. Jobb lenne, ha nem szivárogna. Tegyék csak be egy jól tömített tartályba, oszt vessék az óceán mélyére.
Szólj hozzá!
Fejezetek az agyhigítás történetéből 2.
2008.01.29. 17:00 :: nyelv-ész
Korunk agyhalál közeli állapotban leledző médiafogyasztója számára a következő méreganyag a celeb.
Ne keressük a Méregkeverők Kézikönyvében, mert nem másról van szó, mint az úgynevezett "hírös embör"-ről.
Ki lehet ma celeb?
Szinte bárki, aki valami módon szerét ejti, hogy a bulvárhírek szereplőjévé váljon. Nem kell három fülének vagy hat ujjának lennie, sőt, még egy kétfejű borjú tulajdonosának sem kell lennie. Elég, ha valamilyen hülyesége folytán magára tudja irányítani a média figyelmét. Ha a bulvár a szárnyaira kapta, onnan már nincs megállás, csak a producer vagy a főszerkesztő instrukcióira kell ügyelni, és máris benne vagyunk a mézesbödön közepibe'.
Mindegy, hogy mivel szerepelünk, az esküvőnket tesszük-e közszemlére, vagy a válóperünket, a lényeg, hogy mindig történjen velünk valami, amiről lehet írni, forgatni.
Ha végképp nem tudunk a mainstream-be bekerülni, avagy érdektelenség folytán kiesünk belőle, akkor csapjunk botrányt. Egy kedélyes pereskedés a korábbi jóbarátokkal és üzlettársakkal már fél siker. Ha ilyenekkel nem rendelkezünk, mert már mindenki nagy ívben elkerül minket, akkor teregessük ki magánéletünk szaftosabb epizódjait. Ha a konfliktusban érintett egy vagy több személy szintén celeb, már jó úton vagyunk a fősodor felé.
Ha végképp nem tudunk mihez kezdeni, akkor nyilatkozzunk, miszerint a saját nemünket kedveljük, de nem akarunk ezzel a nyilvánosság előtt szerepelni, mert bár buzik vagyunk, de szerények.
Ha már ezt a poént is ellőttük, vagy nem adódik lehetőség kihasználni, akkor nagyobbíttassuk meg a mellünket, majd nyilatkozzunk, hogy nem azért csináltuk, mert fel akarnánk tűnni, hanem a saját kedvünkre, és innentől nem láthatja senki, csak a nagymamánk.
Ezután szerepeljünk meztelenül minél több férfimagazin címlapján.
2 komment
Címkék: celeb
Most jó lenni katonának...
2008.01.27. 17:32 :: nyelv-ész
...vagy inkább mozgássérült buszvezető plébánosnak.
Mert akkor parkolhatunk a tilosban, haladhatunk a buszsávban, és vezethetünk ittasan.
Az egy hete bevezetett, ittas vezetéssel szembeni zéró tolerancia nem kevés indulatot szült. A tilosban parkolást még csak meg lehet úszni valahogy, legfeljebb fizetünk, mint a katonatiszt. A buszsávban haladás szintén nem von maga után főbelövést vagy várfogságot, de az ittas vezetők azonnali jogosítványbevonása már elérte az ingerküszöböt.
Számtalan szervezet emelte fel szavát ellene: a katolikus egyház a papok miseborfogyasztása kapcsán, a borászok a bórkóstolók miatt, és aztán szép lassan vagy féltucat szakma képviselői eszméltek rá, miszerint nekik megélhetési okokból kell alkoholt fogyasztaniuk.
Ami után szeretnének autót vezetni. De azt ittasan tilos, csak eddig meg lehetett úszni, mostantól meg nem.
A klérust nem féltem, kétezer év alatt ennél nagyobb kihívásnak is megfeleltek, viszont a többiek számára szomorú hírem van. Vége az össznépi szombat esti játéknak, hogy hány ezresért tudunk a buli után hajnalban, félig borközi állapotban hazakeveredni, autóval.
Akik neaggyisten most elkezdenék, hogy de ez vagy az mennyivel veszélyesebb, meg a halálos baleseteknek csak 10%-a ittas vezetés eredménye, azoknak üzenem: türelem.
Mindenki sorra kerül. Ha máshol nem, majd a proszektúrán.
Mert akkor parkolhatunk a tilosban, haladhatunk a buszsávban, és vezethetünk ittasan.
Az egy hete bevezetett, ittas vezetéssel szembeni zéró tolerancia nem kevés indulatot szült. A tilosban parkolást még csak meg lehet úszni valahogy, legfeljebb fizetünk, mint a katonatiszt. A buszsávban haladás szintén nem von maga után főbelövést vagy várfogságot, de az ittas vezetők azonnali jogosítványbevonása már elérte az ingerküszöböt.
Számtalan szervezet emelte fel szavát ellene: a katolikus egyház a papok miseborfogyasztása kapcsán, a borászok a bórkóstolók miatt, és aztán szép lassan vagy féltucat szakma képviselői eszméltek rá, miszerint nekik megélhetési okokból kell alkoholt fogyasztaniuk.
Ami után szeretnének autót vezetni. De azt ittasan tilos, csak eddig meg lehetett úszni, mostantól meg nem.
A klérust nem féltem, kétezer év alatt ennél nagyobb kihívásnak is megfeleltek, viszont a többiek számára szomorú hírem van. Vége az össznépi szombat esti játéknak, hogy hány ezresért tudunk a buli után hajnalban, félig borközi állapotban hazakeveredni, autóval.
Akik neaggyisten most elkezdenék, hogy de ez vagy az mennyivel veszélyesebb, meg a halálos baleseteknek csak 10%-a ittas vezetés eredménye, azoknak üzenem: türelem.
Mindenki sorra kerül. Ha máshol nem, majd a proszektúrán.
Szólj hozzá!
Trollok és elfek
2008.01.25. 22:12 :: nyelv-ész
Vannak bőven a neten is, nemcsak a Napkeltében. Közülük néhány a legolvasottabb portálokra is felkerül, hiszen minden ilyen troll mögött van egy elf, aki pénzzel, befolyással egyengeti trolljai útját. Az ilyen trollnak gyöngy élete van, nem kell a napi megélhetésért küzdenie, őt már megvásárolták kilóra. Csak a napi penzumot kell teljesítenie, azaz a számára előírt egységnyi romboló hatást kell kifejtenie.Mert az elf számára szükséges a zavarkeltés, a figyelemelterelés. Az elf nagyigényű, sokat fogyaszt. Az ehhez szükséges jövedelemre úgy tesz szert, hogy a zavarosban halászik. Trolljai eközben dolgoznak: a figyelem elterelése a leghatékonyabb eszközük, hiszen a sok buta ember miközben a troll provokatív viselkedését vitatja éppen, vagy a "mi volt előbb, a tyúk-e, avagy a tojás" típusú végtelen álfilozófiai fonalat gombolyítja éppen, aközben nem veszi észre, hogy a szemét is simán kilopják.
Haragudjunk-e a trollra?
Ugyan haragudhatunk éppen, de a troll (mivel troll) semmibe sem veszi majd. Sőt, jót röhög rajta. Hiszen troll.
Ha már haragudni támad kedvünk, akkor haragudjunk az elfre, aki a trollt eteti.
7 komment
Címkék: elf troll
Fejezetek az agyhigítás történetéből 1.
2008.01.25. 21:44 :: nyelv-ész
Nem az alkoholizmusról lesz szó, nem is a kiváló író babérjaira pályázom, hanem egy minden eddiginél súlyosabb és pusztítóbb jelenségről kívánok szót ejteni. Ez pedig nem más, mint a rabszolgának szánt "cirkusz és kenyér"-ből a cirkusz.
Hazavánszorog az ember a munkából, otthon leül, és bekapcsolja - a tévét. Mi mást?
Szemei üvegesen merednek a képernyőre, agya tompán reagál a látottakra. Először egy véget nem érő sorozat sokezervalahányadik részében láthatja ugyanazokat a szereplőket, akiket egy évtizede minden este lát. Már szinte a családhoz tartoznak. Ugyan most sem történik más, mint az előző százezer részben, de azért nézi.
Amint vége a sorozatnak, csatornát vált, ahol egy rendkívül primitív, zebrának öltözött figura veszekedik épp a feleségével. Nem film - valóságshow. Itt sem történik semmi, viszont az rendkívül intenzíven. A szereplőkből csak úgy árad az intelligencia.
Ennek végeztével újból vissza a másik csatornára, ahol épp egy szilikontól duzzadó idomú nőszemély a párjával pancsikol a tengerben. Időnként beszél a kamerába, meg a riporter fogós, ravasz kérdéseire válaszol, körülbelül egy nyolcéves gyerek szellemi színvonalán.
Közben reklámok minden mennyiségben, ahol szellemi fogyatékos szereplők boldog révületben áradoznak valami gagyi szarról, hogy az mennyire menő dolog.
Ez megy minden este.
Hazavánszorog az ember a munkából, otthon leül, és bekapcsolja - a tévét. Mi mást?
Szemei üvegesen merednek a képernyőre, agya tompán reagál a látottakra. Először egy véget nem érő sorozat sokezervalahányadik részében láthatja ugyanazokat a szereplőket, akiket egy évtizede minden este lát. Már szinte a családhoz tartoznak. Ugyan most sem történik más, mint az előző százezer részben, de azért nézi.
Amint vége a sorozatnak, csatornát vált, ahol egy rendkívül primitív, zebrának öltözött figura veszekedik épp a feleségével. Nem film - valóságshow. Itt sem történik semmi, viszont az rendkívül intenzíven. A szereplőkből csak úgy árad az intelligencia.
Ennek végeztével újból vissza a másik csatornára, ahol épp egy szilikontól duzzadó idomú nőszemély a párjával pancsikol a tengerben. Időnként beszél a kamerába, meg a riporter fogós, ravasz kérdéseire válaszol, körülbelül egy nyolcéves gyerek szellemi színvonalán.
Közben reklámok minden mennyiségben, ahol szellemi fogyatékos szereplők boldog révületben áradoznak valami gagyi szarról, hogy az mennyire menő dolog.
Ez megy minden este.
4 komment
Címkék: et panem circenses
Mese habbal
2008.01.17. 00:04 :: nyelv-ész
Akár jók is lehetnének, ha nem sugározna belőlük a szerzőjükre jellemző fennsőbbségtudat, mely kényszerűen együtt jár a kioktató hangnemmel.
Nagyobb alázattal kéretik nekifogni a húrok pengetésinek!
Értjük, kérem, mi a mondanivaló, azt is értjük, hogy sok a rászoruló, aki szomjazza az igét. A stílus azonban sokszor visszatetsző. Ráadásul a derék szerző folyamatos önellentmondásban van, hiszen míg saját blogjában az ultraliberális öngondoskodó társadalom eljövetele végett hisztizik és topozékol, aközben épp most sulykolja a fejekbe az "Egyedül nem megy" című epizódban, hogy bizony vannak közös ügyek, melyek közös kasszáért kiáltanak.
Értjük, kérem, még akkor is, ha nem járunk lézerszínházba, legfeljebb operába olykor.
Nagyobb alázattal kéretik nekifogni a húrok pengetésinek!
Értjük, kérem, mi a mondanivaló, azt is értjük, hogy sok a rászoruló, aki szomjazza az igét. A stílus azonban sokszor visszatetsző. Ráadásul a derék szerző folyamatos önellentmondásban van, hiszen míg saját blogjában az ultraliberális öngondoskodó társadalom eljövetele végett hisztizik és topozékol, aközben épp most sulykolja a fejekbe az "Egyedül nem megy" című epizódban, hogy bizony vannak közös ügyek, melyek közös kasszáért kiáltanak.
Értjük, kérem, még akkor is, ha nem járunk lézerszínházba, legfeljebb operába olykor.
1 komment
Egy egészségügyi reform margójára...
2008.01.16. 23:33 :: nyelv-ész
Sajnálom, hogy az úgynevezett "reform" kiagyalói nem járnak eleget moziba. Vagy ha igen, akkor fordítva ülnek a széken. Mert különben láthatták volna azt a filmet, amelyet egy amerikai csinált az amerikai egészségbiztosítási rendszerről.Nos, Moore nem épp az a rendező, akinek a szomszédba kell mennie némi demagógiáért, de a film akkor is megdöbbentő, ha eltekintünk az egyszerű lelkeknek szóló hatásvadász elemektől.
A film üzenete pont azok számára egyértelmű, akik úgy gondolják, hogy az úgynevezett "öngondoskodó" társadalom egyik alappillére (a fizetős elitoktatás mellett) a profitorientált magán egészségbiztosító.
Nekik kívánom, hogy elsőként tapasztalják meg, mint páciens, milyen is az, amikor a betegellátás csupán egy költségtényező egy magáncég éves mérlegében.
És járjanak többet moziba. Amíg tudnak járni.
Utolsó kommentek