A foci mellett ez a másik téma, amihez mindenki ért: a politika. Azon belül is a gazdaságpolitika. A média folyamatosan tudósít a legújabb balfogásokról, amelyeket nemzetünk nagyjai elkövetnek, így nem csoda, ha az ember gyereke lendkerekes kisautó helyett a kamatlábat tologatja a szőnyegen."Felcserepedő" ifjúságunk is kedvet kap a reformosdira. Röpködnek az ötletek, honnan mennyit kéne elvonni, kinek a mijét kellene jól megszorítani.
Nem szeretném az önjelölt bokroslajosokat megbántani, csupán az fáj, hogy sehol nem látok olyan írásokat, amelyek a gazdaság igazi bajairól szólnak, és sehol nem látok olyan írásokat, amelyek nem az ostoba és kártékony restrikció gondolatvilágát tükrözik, hanem a gazdaság tényleges rendbetételét, fejlesztését célozzák.
Érdemes lenne néhány olyan országot megvizsgálni, amely az elmúlt évtizedekben komoly fejlődést produkált. Közülük Dél-Korea az egyik legérdekesebb, hiszen ott olyan egyedülálló nemzeti egység alakult ki a gazdaság fejlesztésére, ami minden kelet-európai számára elgondolkodtató. A 80-as években a "vásárolj hazai árut" mozgalom olyan sikeres volt, hogy sok nagy világmárka egyszerűen kivonult a koreai piacról, mert nem tudott eladni egy vasszöget sem.
Vagy ott van Malaisya. Amikor rájöttek, hogy a Világbank meg a Soros-alapítványon hízott helyi ügynökök mennyire ártalmasak a fejlődésükre nézve, jól elzavarták mindkettőt. Ma Malaisya gazdaságilag és pénzügyileg fejlett ország, pedig 100 éve még a középkorban élt.
Mindkét esetben figyelemreméltó, hogy az állam nem pénzügyi bűvészkedéssel meg gazdasági megszorításokkal ösztökélte a gazdaság fejlődését, hanem invesztált az infrastruktúrába, oktatásba, kutatás-feljesztésbe.
Ha valakinek a távol-keleti példák túl fűszeresek lennének, azoknak van európai példám is. Írország 20 év alatt elérte azt a gazdasági fejlettséget, amit Nagy-Britannia kb. 70-80 év alatt. A titok ismét csak nem a rossz értelemben vett gazdasági liberalizáció meg a megszorítások garmada volt, hanem az ír állam sokat költött oktatásra és támogatta a hazai ipar fejlesztését. Nem szavakkal, hanem tettekkel.
Míg a magyar mezőgazdaság szinte megszűnt létezni, a spanyol a sziklás talajon többhektárnyi méretű fóliaházakban termel gyümölcsöt, zöldséget, és ellátja fél Európát jófajta íztelen almával meg paradicsommal. A fóliaházat nem a zsebpénzéből vette, hanem állami támogatásból. A szabolcsi gazda meg pénzt kap, ha kivágja a gyümölcsfát.
Hogy is van ez?
Hogy mindezekből miért nem érint meg legalább egy gondolat erejéig egyetlen felelős hazai döntéshozót sem, azon érdemes lenne elgondolkodni.
.jpg)
Nem Gárdonyi Géza sírfeliratáról van szó, a kép alapján sejthető.
Utolsó kommentek