Bizonyára mindenki ismeri Thomas Mann örökbecsű kis művét, melyben a hipnotizáló bűvész elnyeri méltó jutalmát a csúffá tett pincérfiútól.

Mi a mű üzenete a ma választópolgárának?

Nem elég négyévente nagy csinnadrattával választani, majd ölbe tett kézzel nézni, hogyan lopják szét a nép derék képviselői az országot, és hogyan szolgálnak lobbiérdekeket. Nem elég évekig keseregni, fogat csikorgatni, hogy "ezek lopnak".

Le kell szokni arról, hogy a politikát úri huncutságnak tartsuk, évekig tehetetlenül nézzük nagyjaink ámokfutását, majd a választás napján jól megbüntessük őket az ellenzékre szavazva. Meg kell tanulni, hogy a felelős politizálás az bizony nem azt jelenti, hogy négy évig szabad a tánc. Normális demokráciákban nincs olyan, hogy megbukik a kormány, majd vidáman tovább kormányoz (lásd a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai vonulatot, ahol cikluson belül úgy cserélődtek a kormányfők, mint a váltófutáson).

A választópolgár attól lesz igazi polgár, hogy megteremti a kontrollt azok felett, akiket beszavazott, és ha kell, fülön fogja, és kihajítja az oda nem valót.

Ma sikerült kipenderíteni a kormányzásból a nyolc éve regnáló garázdákat, de mi a biztosíték arra, hogy holnap nem hasonlók kerülnek a helyükre? Ha azt hisszük, hogy a Jobbik meg az MSZP majd két oldalról fogja dugni a tüzes vasat, akkor ezzel az erővel a tündérmesékben is hihetünk teljes szívvel. Ha esetleg azt hisszük, hogy a következő kormányfő személye a garancia, akkor mi is könnyen úgy járhatunk, mint Mario, akit a varázsló oly könnyen megcsúfolt.