K.A. kutyája egy ideig szoros őrizet alatt állt, ami alatt azt kell érteni, hogy a gazdi csak pórázra kötve vitte sétálni. Így némileg korlátozva volt a nyugdíjasok felfalása terén, de hamarosan újra alkalma nyílott, hogy bizonyítsa, ki az úr a házban.
Történt pedig, hogy F., a jónevű, 11 éves modelljelölt édesanyja kíséretében látogatást tett K.A. háza táján, némileg a jövőre készülve, mintegy környezettanulmányként. K.A. épp nem tartózkodott otthon, így csak a kutya mellé szerződött segédszemélyzet (korábban K.A. édesanyja) tudott gondoskodni annak napi sétájáról. Így esett, hogy a fiatal aspiráns összeakadt a domináns ebbel, és kettejük találkozása tragikus véget ért. A kutya, mivel már régóta feszült volt, hogy falkavezéri szerepében nem marcangolhat kedvére senkit, hirtelen élt az alkalommal, és rátámadt F. modelljelöltre.
Az esetet F. édesanyja tálalta a bulvársajtónak, melynek hatására K.A. és kutyája ellen újabb bírósági eljárás indult.
A bíróság ezúttal nem lehetett tekintettel a kutya korábbi, nyugdíjbiztosítás terén szerzett múlhatatlan érdemeire, hiszen jelen esetben egy gyermek, a jövő reménysége, azaz egy leendő adóalany volt a támadás szenvedő alanya.
Hosszas mérlegelés, valamint etológusok és más kutyaszakértők bevonása után a bíróság végül megállapította K.A. felelősségét. Az indoklás hosszan taglalta a szakértők vélemnyét a kutya viselkedéséről, melynek eredményeképp bizonyítást nyert, hogy annak gazdája nem gondoskodott megfelelő szociális körülményekről még kölyökkutya korában. Ennek köszönetően a kutyában nem alakult ki a tisztelet a köztisztviselőkkel, a parlamenti képviselőkkel és a bankárokkal szemben.
K.A.-t az ítéletnek megfelelően, mint a társadalomra különösen veszélyes egyedet állatorvosi beavatkozás segítségével elaltatták, a kutya pedig jól fizető állást talált magának egy büntetésvégrehajtási intézménynél.
(Vége.)
Utolsó kommentek