nyelv-ész

Vett is hamar egy kutyát.

A kutya úgy nőtt fel K.A. szerény hajlékában, hogy nem tanulta meg, hol a helye a falkában. Így aztán ahogy nálánál gyengébbel találkozott, azt meg is támadta, meg is ette szőröstül-bőröstül.

K.A. közben híressé vált, felfedezte őt a média. Setét elméjében annyi fogalmazódott meg a világról, hogy egy nőnek legyen minél nagyobb melle, mert akkor jobban buknak rá, és többet foglalkozik majd vele a bulvársajtó. Ami ugye pénzben is mérhető sikerhez vezet.

Lett is neki egyre nagyobb melle, mivel amit csak a plasztikai sebész a műtőben talált, azt K.A. műmelleibe mind beletömte.

Eközben a kutya jóízűen kergetőzőtt a nyugdíjasokkal a közeli parkban, és akit utolért, abba bele is kóstolt. Sokáig senki nem szólt semmit, egyszer azonban a kutya egy, az átlagosnál fürgébb nyugdíjassal akaszkodott össze, aki túlélte az esetet, és azon nyomban fel is jelentette az agresszív ebet.

A bíróság hosszan tanakodott, vajon mi ilyenkor a teendő, elvégre egy ebnek is vannak jogai, nem lehet csak úgy ukmukfukk megbüntetni olyan csekélységekért, mint néhány elfogyasztott nyugdíjas. Mindenekelőtt mérlegelniük kellett a kutya társadalomra való veszélyességét, aminek eredményeképp kiderült, hogy szó sincs veszélyről, hanem épp ellenkezőleg. Nagyon is hasznosnak minősült abbéli cselekedete, mellyel a nyugdíjbiztosító élősködőinek számát csökkentette. Emellett felmerült az is, hogy az elfogyasztott nyugdíjasok esetleg ráutaló magatartásukkal maguk ellen hergelték az állatot.

A bíróság végül megnyugtató ítéletet hozott: K.A.-nak büntetésül a sérült nyugdíjas számára kártérítést kellett fizetnie, mely a károsult egyheti parizeradagjának megfelelő összegre rúgott. K.A. a kártérítést természetben, azaz parizerben kívánta rendezni, de a
Közért-ben megvásárolt felvágottat végül a kutya ette meg.

(folytatás.)