Ezt a cikket az írójával együtt spirituszba kéne tenni, és világ körüli úton mindenhol mutogatni. Óriási sikere lenne, hiszen Abszurdisztánon kívül a világon mindenhol természetes, hogy nem lehet a megélhetés alapja az, hogy minél több gyereket csinálunk, dolgozni viszont nem vagyunk hajlandóak.

Előzmény: a monoki önkormányzat rendeletet hozott, hogy a szociális támogatások nem járnak azoknak, akik gyermekeiket nem járatják iskolába, illetve közmunkára nem hajlandóak.

Néhány retardált azonnal felemelte a szavát a médiában, miszerint ez micsoda fasisztoid hozzáállás. Méghogy megdolgozni a pénzért. Az okos SZDSZ is rádob egy lapáttal: szerintük egyenesen ingyenmunkára kötelezik szegény szerencsétleneket. Ezt a nyilatkozatot már nem is kommentálnám érdemben, hiszen a nyilatkozó derék pártkatona alapvető kihívásokkal küzdhet az olvasás és szövegértés terén.

Térjünk vissza az alapkérdéshez:
Helyénvaló-e alanyi jogon az idők végeztéig segélyekkel támogatni olyanokat, akik kibújnak mindenféle munkavégzés alól, ráadásul gyermekeik számára az alapvető esélyt sem adják meg, hogy valaha kitörjenek a nyomorból?

A nyolc elemi nélkül ugyan lehet valaki sikeres drogdíler, más pályák azonban el vannak zárva mindazok elől, akik az elemi iskolát sem végezték el. Arról nem is beszélve, hogy egy faluban nem lehet mindenki drogdíler, hiszen akkor ki veszi meg az árut?

Kíváncsian várom a fejleményeket, hiszen a témában már kiváló öszödi böszménk is nyilatkozott, és úgy tűnik, nem éppen a munka frontján harcolók mellett áll. Ha Abszurdisztán következetes akar maradni, akkor a közigazgatási hivatal, vagy valamelyik bíróság határozata fogja megsemmisíteni a monoki önkormányzat rendeletét, a nyolcgyermekes kocsmatöltelékek pedig vígan élhetik tovább alkoholmámoros életüket az önkormányzati segélyekből mindhalálig.