
"Felcserepedő" ifjúságunk is kedvet kap a reformosdira. Röpködnek az ötletek, honnan mennyit kéne elvonni, kinek a mijét kellene jól megszorítani.
Nem szeretném az önjelölt bokroslajosokat megbántani, csupán az fáj, hogy sehol nem látok olyan írásokat, amelyek a gazdaság igazi bajairól szólnak, és sehol nem látok olyan írásokat, amelyek nem az ostoba és kártékony restrikció gondolatvilágát tükrözik, hanem a gazdaság tényleges rendbetételét, fejlesztését célozzák.
Érdemes lenne néhány olyan országot megvizsgálni, amely az elmúlt évtizedekben komoly fejlődést produkált. Közülük Dél-Korea az egyik legérdekesebb, hiszen ott olyan egyedülálló nemzeti egység alakult ki a gazdaság fejlesztésére, ami minden kelet-európai számára elgondolkodtató. A 80-as években a "vásárolj hazai árut" mozgalom olyan sikeres volt, hogy sok nagy világmárka egyszerűen kivonult a koreai piacról, mert nem tudott eladni egy vasszöget sem.
Vagy ott van Malaisya. Amikor rájöttek, hogy a Világbank meg a Soros-alapítványon hízott helyi ügynökök mennyire ártalmasak a fejlődésükre nézve, jól elzavarták mindkettőt. Ma Malaisya gazdaságilag és pénzügyileg fejlett ország, pedig 100 éve még a középkorban élt.
Mindkét esetben figyelemreméltó, hogy az állam nem pénzügyi bűvészkedéssel meg gazdasági megszorításokkal ösztökélte a gazdaság fejlődését, hanem invesztált az infrastruktúrába, oktatásba, kutatás-feljesztésbe.
Ha valakinek a távol-keleti példák túl fűszeresek lennének, azoknak van európai példám is. Írország 20 év alatt elérte azt a gazdasági fejlettséget, amit Nagy-Britannia kb. 70-80 év alatt. A titok ismét csak nem a rossz értelemben vett gazdasági liberalizáció meg a megszorítások garmada volt, hanem az ír állam sokat költött oktatásra és támogatta a hazai ipar fejlesztését. Nem szavakkal, hanem tettekkel.
Míg a magyar mezőgazdaság szinte megszűnt létezni, a spanyol a sziklás talajon többhektárnyi méretű fóliaházakban termel gyümölcsöt, zöldséget, és ellátja fél Európát jófajta íztelen almával meg paradicsommal. A fóliaházat nem a zsebpénzéből vette, hanem állami támogatásból. A szabolcsi gazda meg pénzt kap, ha kivágja a gyümölcsfát.
Hogy is van ez?
Hogy mindezekből miért nem érint meg legalább egy gondolat erejéig egyetlen felelős hazai döntéshozót sem, azon érdemes lenne elgondolkodni.
shenk 2008.04.07. 14:24:52
És sosem mondtam, hogy ami írok az úgy van, azt magánvéleményként kezelem, s fenntartom a jogot, hogy közöljem. A kritikákat meg szívesen veszem, nyilván szükség is van rá. De ettől a probléma még ott marad, s megoldásra vár.
shenk 2008.04.07. 14:27:54
Nem olvastam végig, csak átfutottam, de ebből is nyilvánvalóan látszik (meg a józan ész is ezt diktálja), hogy a kisebbség megfelelő iskoláztatása, és integrálása borzasztóan fontos, mert ők adják egy elég nagy szeletét annak a csoportnak, akiket eltart a kereső réteg.
Dr. Pelikán et. (ferológus) · http://ferologia.blog.hu 2008.04.07. 17:25:19
Hát igen, mondjuk egyet kellene csak belátni országos szinten ezek nem értenek a gazdasághoz pont. 2002-ben reális euró bevezetési cél dátum volt 2007 most? Most nem tudja senki. Szlovákiában jövőre euró hol is voltak ők 2002-ben érdemes megnézni.
Horvátországban nem is oly régen háború volt és azóta? Ezek az igen tehetségesek 2002 óta felvettek 8700 milliárd hitelt és hol is tartunk? Szingapúr ennyiből a világ leggazdagabb országa lett.
Szóval a recept egyszerű.
Üdv Pelikán
nyelv-ész 2008.04.07. 18:51:19
A "fiatalok tanulnak, felnőttek dolgoznak" sztereotípiát pedig már évtizedekkel ezelőtt el kellett volna felejteni. Pont azok az országok sikeresek, ahol a felnőttképzés is hatékony, mert egyszerűen vége annak az időnek, hogy valaki kijön a szakmunkásképzőből, oszt nyugdíjig villanyt szerel vagy esztergál a gyárban. Egy ilyen kis országnak, mint a mienk, csak a tudásalapú társadalom lehet a jövője, semmi más.
shenk 2008.04.07. 19:33:35
Ezt úgy értettem, hogy ezt a dolgot minimum kell, hogy csinálják. Természetesen a kettő nem zárja ki egymást, én is képes vagyok dolgozni főiskola mellett. Ezzel azt akartam mondani, hogy aki fiatal, annak muszáj legyen tanulnia, aki meg felnőtt, annak muszáj legyen dolgoznia, amennyiben munkaképes.
Abban meg kételkedem, hogy a társadalom kiveti magából a nem odaillő elemeket. Eddig sem történt semmi ilyesmi. Mindenki adócsaló, mert anélkül nem él meg. Persze lehet, hogy ha, amint mondod, tisztességesen is lehetne jól élni, akkor sokan választanák ezt az utat, de biztos, hogy sokan maradnának azok is, akik akkor sem fizetnének normálisan adót, járulékokat, ha azok mértéke teljesen korrekt lenne.
"Elveheted a lumpen elemektől a segélyt, akkor majd máshonnan szerzi be a páleszre valót." Erre meg annyit tudok mondani, hogy a bűnözőknek börtönben a helyük. Ha félmillióan vannak, akkor félmillióan. Termeljék meg saját maguknak az élelmet, és akkor lesz mit enniük. Ha nem, éhenhalnak. Én nem vagyok hajlandó betörőket, gyilkosokat, rablókat, sikkasztókat etetni. Nem is elvárható. Nem kell bűnözni, és kész.
nyelv-ész 2008.04.07. 19:43:31
byline 2008.04.08. 13:41:38
Dél-Korea esetében nem árt megemlíteni, hogy bár területre hasonló hozzánk, csaknem ötször népesebb. Nagyobb népesség legalább potenciálisan nagyobb piacot is jelent, így minél népesebb egy ország, annál több értelme van a belső piac élénkítésére alapuló gazdaságpolitikának. Kis, nyitott gazdaságok esetében az ilyesmi buktába szokott torkollni. Arról már nem is beszélve, hogy a "vásárolj hazai árut" mozgalmak sikere kulturális tényezőktől is függ. Magyarországon több mint százötven éves tapasztalat, hogy az ilyen mozgalmak kérészéletű fellángolások csupán, hiába működnek máshol. Ez nem jó, de ez van.
A koreai analógia nemcsak a fogyasztó, hanem a tőke oldaláról nézve is sántít. Így például azt sem szabad elfelejteni, hogy bár diktatúra ott is volt, sokáig, szocializmus nem. Ami azt is jelenti, hogy voltak tőkések, és volt hosszú időn át felhalmozódott hazai tőke. A gazdaságfejlesztési programokkal "csak" ezt a már felhalmozódott tőkét kellett mozgósítani. Magyarországon ugyan ki hozott volna létre egy Samsung-, LG- vagy Hankook-méretű honi vállalatóriást? A zöldségesmaffia? Vagy a balatoni hamburgeres? Mert nálunk kb. ők képviselték a tőkés réteget - ha tetszik: osztályt - évtizedeken át.
Malájfölddel sem tisztességes anélkül példálódzni, hogy megemlítenők: kőolaj- és földgázkitermelő országról van szó. "Lehetséges", hogy a gazdasági fejlődéshez ez is hozzájárult némiképp. Meg talán azt sem kellene elhallgatni, hogy a fejlődésből korántsem részesült egyformán az ország minden régiója: nagyjából Kuala Lumpurt és Penangot leszámítva azért mindmáig elmaradott vidék az!
A spanyolokról meg annyit, hogy oly időben csatlakoztak az EK-hoz, amikor a különféle közösségi alapokból még jóval több pénzt lehetett jóval kevesebb kötöttséggel lehívni. Sok fejlesztés ezekből a forrásokból valósult meg - maga a spanyol állam viszonylag alacsony szinten tartja a szubvenciókat (Magyarországhoz képest meg különösen).
Lehet "ostobának", sőt, "kártékonynak" nevezni a "restrikciót". Ám számos alkalommal bebizonyosodott már, hogy kis hazánkban a belső piac élénkítésén alapuló növekedés nem tartható fönn sokáig. Nálunk csak a vállalati (értsd: üzleti) szféra beruházásai képezhetik a tartós növekedés alapját. Ehhez külföldi tőkét kell idecsábítani, mert honi tőke nem nagyon van. A már jelen lévő vállalkozások számára is olyan környezetet kell teremteni, amelyben akarnak és tudnak pénzt fordítani beruházásokra. Ezt jelenleg az adóknak és a járulékoknak - mind a kulcsokat, mind a GDP-hez viszonyított arányukat tekintve - magas szintje gátolja. Tehát adó- és járulékcsökkentésre van szükség. Ezt viszont nem lehet az állami és önkormányzati kiadások visszafogása nélkül kivitelezni, hisz' azért magasak az adók meg a járulékok, mert sokat költ az állam (a gazdaságban képződő összjövedelemhez képest). Amíg ezeket a költéseket vissza nem fogjuk - ez volna az általad "ostoba és kártékony restrikció"-nak nevezett folyamat -, addig nem tudunk adót csökkenteni, amíg nem csökkentünk adót, addig a vállalati szféra nem nagyon tud beruházni, tehát nem nő sem a GDP, sem a foglalkoztatottság, sem a termelékenység. Ha stagnál a GDP, akkor a szociális juttatások reálértéke - bármily magas legyen is a rájuk fordított összeg GDP-arányosan - csökkenni fog, tehát a rászorulók akkor is elszegényednek, ha nem kurtítjuk meg a szociális juttatásokat.
Ezért muszáj az állami újraelosztás szintjét csökkenteni - persze, hogy nem olyan alacsonyra, mint amilyen a vadkapitalizmus idején volt, de egy olyan szintre mindenképp, amely biztosítja a nemzetgazdaság versenyképességét. Ellenkező esetben a magas újraelosztási szint dacára is el fogunk szegényedni. Mit ér a svéd modell, ha albán életszínvonallal párosul??
nyelv-ész 2008.04.08. 15:28:36
És igenis ostoba és káros az a restrikció, amely egyoldalúan az elvonásokra koncentrál, ahelyett, hogy a gazdaság fejlődéséhez szükséges intézkedéseket együtt hozná meg. Tipikus könyvelői szemlélet: a mérleg bevétel oldalához nem tudunk hozzáadni, így a kiadás oldalát csökkentjük.
Abban igazad van, hogy olcsóbb és hatékonyabb államigazgatásra, tb-re stb. van szükség, de ez nem lehet egyoldalú. A gazdasági fejlődés táptalaját is meg kell teremteni, mert különben maradunk a banánköztársaságok szintjén.
Ráadásul jelenleg olyan költségeken próbálunk pár milliárdot megfogni, mint az egészségügy meg az oktatás, ami már rövid távon is visszaüt. Emellett röpülnek a milliárdok értelmetlen dolgokra. Ezt nem tudom másként nevezni, mint ami.
byline 2008.04.08. 19:17:42
Nem arról van szó, hogy a bevételi oldalhoz nem lehet hozzáadni, hanem, hogy nagyon nem kéne. Mert minek a bevételéről is beszélünk? Az államháztartáséról. És miből jönnek össze az államháztartás bevételei? Döntő részt adókból és járulékokból. Amelyek már így is magasak, nagyon magasak. Pontosan ezek miatt nem nő rendesen a gazdaság, a foglalkoztatottság stb.
Az államháztartási bevételekhez tehát nem hozzáadni kell, hanem lefaragni belőlük. Adó- és járulékcsökkentés révén. De ahhoz, hogy ezt meg lehessen csinálni, a kiadásokat is csökkenteni kell, mert nagyon nagy különbség nem lehet a kettő között, pláne tartósan.
Ez nem könyvelői, hanem reálgazdasági szemlélet. Ha ugyanis nagyon nincs egyensúlyban a kettő, akkor megnő az államháztartás finanszírozási igénye, mert a hiányt ugye valahonnan pótolni kell. Ez állampapírok kibocsájtásával történik. Ha nagy a hiány, tehát nagy a finanszírozási igény, akkor az állampapírok csak nagyobb hozamígéret mellett találnak gazdára. Mármost ha a - piaci kockázat nélküli! - állampapírok hozama magasabbra emelkedik, mint a piaci kockázattal is járó vállalati kötvényeké, akkor senki sem fog a reálgazdaságba fektetni. Ha pedig senki nem fektet vállalati papírokba, akkor megint csak lőttek a gazdasági növekedésnek, foglalkoztatásbővülésnek, életszínvonal-emelkedésnek.
Vagyis, ha az adókat csökkentjük, a kiadásokat meg nem, ezáltal durván megnöveljük az államháztartás deficitjét, akkor pont azokat a célokat nem fogjuk elérni, amelyek kedvéért adót csökkentettünk. Viszont a nyakunkba veszünk további terheket, hiszen az állampapírok növekvő kibocsájtása, pláne nagyobb hozamszint mellett, az államadósságot növeli. A növekvő adósságszolgálati teher pedig egyre nagyobb részét teszi ki az államháztartás kiadásainak, és ez az a tétel, amelyhez akkor sem lehet hozzányúlni, ha nagyon szeretnénk.
Persze a magas adóteher, az ezzel együtt is deficites költségvetés, és az emiatt (is) nagy adósságállomány nem új probléma, csak most már muszáj tenni ellene. A fentiekből pedig látszik, hogy ez nem megy radikális kiadáscsökkentés nélkül. Hogy milyen kiadásokat kell csökkenteni, az már más kérdés. Nemzetközi összehasonlításban tényleg nem az egészségügyi kiadásaink magasak, hanem pl. a szociálisak. Persze ezek összegének csökkentése, a jogosultak körének szűkítése, a folyósítás feltételeinek szigorítása nagyon nagy ellenállásba ütköznék. De muszáj lenne meglépni. Nemcsak a fentiek okán, hanem azért is, hogy aki valóban rászoruló, az többet kaphasson.
Félre ne érts, a jelenlegi gyakorlattal én sem értek egyet sok mindenben. De úgy értelmeztem, hogy a bejegyzésed nem elsősorban a jelenlegi gyakorlat konkrétumai, hanem a kiadáscsökkentés elve ellen szól - márpedig kiadáscsökkentésre szükség van, égetően nagy szükség.
nyelv-ész 2008.04.08. 21:54:07
A bevételi oldalhoz hozzáadni nyilván nem úgy kell, hogy tovább emeljük az adóterheket, hanem úgy, hogy kedvező környezetet teremtünk a gazdaság fejlődésének (kisebb közterhek, alacsonyabb hitelkamatok, egyszerűsödő adminisztráció, stb. és emellett nagyon szigorú munkaügyi ellenőrzés), és egyszer csak elkezd nőni a foglalkoztatottak száma. Sokan visszajönnek a feketegazdaságból, sok új vállalkozás indul, és egyszer csak több a bevétel.
Ez mindenhol így működik, és nyilván te is tudod.
Abban egyetértünk, hogy a pénzpazarlást meg kell szüntetni, de nem mindegy, hogy hol és hogyan. Nyilván nem aszerint kell csinálni, hogy a lobbiérdekek hol engedik és hol nem (mint ahogy ez most megy).
Az államháztartás kiadási oldalán nemcsak a tanárok és orvosok fizetése szerepel, hanem az elcseszett kormányzati negyed, a négyesmetró, és egyéb nyalánkságok is.
Az pedig végképp nem reform, hogy az egészségügyet ahelyett, hogy modernizálnánk, lerohasztjuk. Oké, legyen kevesebb kórház, de a megmaradókban minden működjön! Ne kelljen egy infarktussal a fél országon át ide-oda hurcolni a beteget, amig beledöglik.
Oké, legyen kevesebb iskola, de a megmaradók legyenek jól felszerelve, a tanulók kapjanak iskolatejet, és legyen megoldva a gyerekek utaztatása. Valamint ne a kontraszelektált Manci néni hisztizzen matekórán, hanem legyenek ezekben az iskolákban rendesen fizetett, cserébe szakmájukat magas szinten művelő pedagógusok.
Még azon az áron is, hogy esetleg egy fillért sem spóroltunk, sőt akár többe is kerül. A hatékony és korszerű egészségügy és oktatás sokkal nagyobb megtérülést hoz az országnak, mint holmi kormányzati negyedek körüli mutyizás.
nyelv-ész 2008.04.08. 22:55:46
"Nálunk csak a vállalati (értsd: üzleti) szféra beruházásai képezhetik a tartós növekedés alapját. Ehhez külföldi tőkét kell idecsábítani, mert honi tőke nem nagyon van."
Ehhez egy mai elgondolkodtató hír:
index.hu/gazdasag/magyar/lansor080408/
Ha a hazai áruházláncok ennyire erősek, akkor miért is a külföldi tőkétől várjuk a csodát? Persze jöjjön minél több, de miért is ebben látjuk a felemelkedés zálogát?
bozso 2008.04.28. 20:09:18
Igen, az irek valoban sokat koltottek oktatasra es infrastrukturara. Hogy a hazai ipart tamogatnak... Hat, az ipart valoban tamogatjak: ott a vállalati adó 12,5% az szja min 4%, max 35%! Ezzel olyan "hazai" cegeket tamogatnak, mint: IBM Apple, Dell, Intel, Microsoft, Oracle, Pfizer, ...
Csupa o"si ir ceg ;). Es na vajon mennyi marad gyesre, lakastamogatasra, 13. havi nyugdijra miutan a (relative) keves beszedett ado nagy reszet tenyleg elkoltik oktatasra es infrastrukturara?
A teljes kepnek ez is elvalaszthatatlan resze.
U.i.: forras pl en.wikipedia.org/wiki/Economy_of_the_Republic_of_Ireland
nyelv-ész 2008.04.28. 22:00:06
A 13. havi nyugdíjat meg nyilván feldughatom, ha a hideg vízre sem elég.