nyelv-ész

  Mindenki, aki a hatvanas években született, a hetvenes években járt iskolába, és a nyolcvanas években lépett ki felnőttként a nagybetűs ÉLET-be, tudja, mit vett egy kisiskolás a trafikban egy forintért.

Krumplicukrot.

 A krumplicukor, mint fő szocializációs tényező, úgy hatotta át kora gyermekkorom létét, hogy egyben meghatározta tudatomat is. Merthogy a lét határozza meg a tudatot - ezt a marxista tételt szinte az anyatejjel szívtuk magunkba.
Nem szabad azonban kihagynunk az olyan tudatformáló szerek felemlítését sem, mint a sósborszeszes csokibevonatú Diana cukorka, és a tasakban kapható narancsízű limonádépor, a LiMo. Előbbi 30, utóbbi 70 fillérért kellette magát a vidéki trafik kirakatában, ahová iskolából hazafelé jövet mindannyian betértünk. Az út hátralevő része mámoros LiMo-fogyasztással telt.

 Visszatérve a krumplicukorra: ez adott nekünk erőt, hogy a későkádári vérzivataros éveket átvészeljük, hogy előbb kék, majd vörös nyakkenővel a nyakunkban masírozzunk a szovjet hősi emlékmű előtt, hogy az iskola igazgatóhelyettes-párttitkárának "állampolgári ismeretek" fedőnevű agit.prop. óráit túléljük, hogy a biológiatanár szigorúan elkülönítetten tartott nemi felvilágosító óráit hangos röhögésbe fullasszuk, hogy a fizikatanárnőnek megtanítsuk az iránytű helyes használatát (merre van észak), hogy énekórán a hátsó padban kártyázzunk, és hogy az öreg gondnokot minden alkalommal szívószálból kifújt rizsszemmel fültövön lőve késztessük az olajkályha mellé önteni a tüzelőolajat.

 Aztán jött a középiskola, a hajnali kelés, a bejárás Pestre, a tanulószoba, meg a Szentkirályi utcai menza. A fent említett doppingszereket nélkülözve a középiskolai teljesítmény csak átlagos - igaz, jóhírű, a 80-as évek legkeményebbnek tartott műintézményében. Az persze, hogy más iskolában hármas helyett ötös szerepelne a bizonyítványomban, utólag már senkit sem érdekel. Ezután újabb iskolák, részben meló mellett, majd munkahelyek sora, míg végül egy évtizede kikötés a jelenlegi mellett - de ez már egy másik történet.