Régi, letűnt korok maradványa vagyok, ez már biztos. Mikor a televízió megjelent otthonunkban, még hétfőnként adásszünet volt az egy szem birodalmi tévécsatornán, és fekete-fehérben néztük Kudlik Julit a Deltában. Kisgyermekként kb. vasárnap délelőtt a rajzfilm, néha az Esti mese (Cicavízió) és egy-két ostoba partizánfilm volt a termés. No meg időnként Ki mit tud, Táncdalfesztivál, ilyesmik.
Ebből fakadóan olyan, hogy "tévénézés" nem nagyon volt minálunk. Célzottan egy-egy műsorra bekapcsoltuk a tévét, amit előre kinéztünk az újságból, aztán kész. A mai napig így közelítek a tévéhez, csak már az interneten lesem ki, van-e érdemleges műsor.
Ehhez képest másoknál mit látok? Egész nap be van kapcsolva a tévé, megy a nyomorult retekklub. Akkor is, ha a család a konyhában ül. Megy az agymosás. Utána meg mi van? A sok kretén szajkózza a trendet, ami tudat alatt beszivárog a csökkent agyába.
1984 víziója megvalósulni látszik, ráadásul önként, nem kényszer hatására. Nálunk még van kikapcsológomb a tévén. Ha akarnánk, használhatnánk.
Utolsó kommentek