Már több, mint egy éve csak Linuxot használok az otthoni gépemen. Ez idő alatt a wine annyit fejlődött, hogy a virtualboxos Xp-t már teljesen nyugdíjazhattam. Az Ubuntu a Gnome vezényletével hasít a gépen, mint villám az égbolton. A többi ablakkezelő (fwvm, xfce, icewm) még annál is jobban, de cserébe fapadosabbak, így leginkább marad a Gnome. KDE-t már régóta nem használtam, utoljára talán egy Sidux disztriben a 3.5-öst indítottam. Előtte már volt szerencsém a 4-es különböző bétáihoz, de a beletömött gagyihalmaz elrettentett tőle.
Ma aztán valami sugallatra hallgatva bezizzentettem a négypontakárhányas legfrissebb verziót. Gondoltam, csak ránézek, hol tart mostanában ez a cucc, hátha használható végre.
Először azt hittem, lefagyott a gép, mert csak egy halványkékes háttér jelent meg a képernyőn, a jobb felső sarokba pedig belógott valami halvány dudor, mint boxoló szeme alatt a monokli. Hosszas winyódarálás után aztán megjelentek a desktop egyéb elemei is, de olyan lassan töltődtek be egymás után, mint egy beteg Windows egy ramjavesztett pékettesen. Utána is hosszasan homokórázott, minden egyes klikkelés után fél perceket kellett várni, hogy bármi történjen. Végig az volt a benyomásom, hogy a KDE most tölt le a működéséhez mindenféléket a netről, mert a routeren is veszettül villogott a kis zöld led.
Úgy tűnik, a KDE fejlesztői olyan desktopot akarnak faragni, ami "live", tehát telepakolható widgetekkel, gadgetekkel, mindenféle biszbasszal, és ezek folyamatos netkapcsolattal tolják a felhasználó arcába a hihetetlenül fontos információkat. Aki tehát a mobilján már ilyeneket használ, az most az asztali gépén vagy a notebookján is részesülhet eme felemelő élményben.
Nosztalgiából indítottam egy LittleSusie disztribet a Virtualboxban: ennek a KDE 3.5.10-es felülete még vitruális gépen is úgy hasít, mint kés a vajban. A KDE4 meg maradjon a gadgetimádóknak.
Utolsó kommentek