nyelv-ész

 Az úgy volt, hogy egyik nap jött a Miki, és mondta, hogy nabazmeg, ha most nem választunk másik királyt a kurva Habsburgok helyett, akkor már sose! Jocikám, nem neked volt az apád valami udvari ember Szegeden? Jó, jó, a házmester is csak az udvaron van a legtöbbet, most ebből ne csináljunk itt vitát, amikor bajban a haza.

Na aztán jött a Juszti, akinek az apja ugye segédkáplán, ő meg hétvégén eljár neki segíteni. Betéve tudja a kiskatekizmust meg a nagyot is. Oszt akkor mondta, hogy ő tudja ám, mi van ilyenkor, el is mondja a koronázási misét fejből, csak szerezzünk koronát. Hát hoztak is valami feneketlen lábost, meg egy asztalterítőt, palástnak. Átmentünk a Führer Feriék mosókonyhájába, oszt a Juszti szépen eldarálta az egész szöveget. Kellett szentelt olaj is hozzá, de nem volt napraforgó, csak a Pankáéktól csent salátaolaj, ami kicsit csípett, mert a szemembe folyt, mikor Juszti az áldást mondta.

A végén volt egy kis vita, mert Miki szerint az a rész, hogy akarod-e hitvesednek az itt megjelent Józsefet - na az nem a koronázási szertartásból van, de Juszti csak ezt tudta fejből, az idő meg sürgetett, úgyhogy közfelkiáltással a többiek azt mondták, hogy akarjuk, és akkor az egyik kezembe kaptam egy valódi almát, a másikba meg a jogart, amit a helyzetre való tekintettel a sárgaréz tésztaszaggató helyettesített, és már meg is voltam koronázva.

Miki utána még megesketett minket, hogy 66 évig és 6 hónapig kussba kell tartanunk ezt, mert ha visszajönnek a kommunisták, akkor meg leszünk torolva, vagy mi.

Na így lettem aztán Árpád-házi király, titokba.