nyelv-ész

Igen ám, de ezek a bátor tolakodók egyszer csak varázslatos metamorfózison mennek át.

Nem kell hozzá más, csak egy jelzőlámpa. Az a kevés, aki nem csúszott át a halványsárga vagy halványpiros fázison, és meg tudott állni, a piros lámpa misztikus hatására egyszerre csak önmagába fordul. Indulatai elszállnak, melankolikus hangulatba kerül, Buddha tanairól kezd elmélkedni.

Mi más magyarázata lenne annak, hogy amikor zöldre vált a lámpa, a sor elején állók (képletesen szólva) lefagynak, mint Mari néni Windóza az adóbevallásnál. Hosszú másodpercek telnek, mire az első bátortalanul megpróbál elindulni, a mögötte állók pedig hasonlóan döbbenten figyelik, ahogy az előttük állók lassan mozgásba lendülnek.

Emiatt persze egy zöld jelzés alatt átmegy öt autó ott, ahol normális vezetők esetén átmehetne akár tíz is. Öröm nézni, ahogy a zöld hatására az addig izgágán egymás hegyén-hátán álló autók sora szépen széthúzódik, mint a tangóharmonika, majd a sokkhatás elmúltával felgyorsuló autósok újból egymás nyakára állva elkezdik a "letollak-paraszt" nevű népi játékot.

Üzenem minden pesti autósnak, hogy ne rabolja az időmet. Azt a kurva nagy siethetnékjét ne ne ott élje ki, ahol 70-nel megy a sor, mert ő 75-tel akar menni, hanem induljon el időben, egyszerre a többiekkel.

Amikor a piros lámpánál áll, ne a kirakatot vagy a járdán a nőket bámulja, ne az orrát túrva sunyítson, hogy látják-e a mellette álló autóban, hanem a lámpát figyelje, és piros-sárgára tolja neki az egyest, hogy zöldre elindulhasson. És ne várja meg, míg az előtte álló egy fél kilométerrel előrébb lesz, hanem induljon rögtön, ahogy az előtte lévő elindult. (Talán attól fél, hogy a hihetetlen Suzuki-lóerők úgy meglendítik az autót, hogy lekorcolja az előtte lévőt?)