Az autónepperek egyik kedvenc kábító dumája, hogy az eladó autó előző tulajdonosa nő volt. Fejlettebb változata: nyugdíjas tanítónéni, aki csak vasárnaponként használta a kocsit, mikor templomba járt vele.

Mivel a családnak szüksége volt a meglévő mellé egy kisebb, olcsó autóra, így az ünnepek előtt körülnéztem, milyen a felhozatal használtautó terén. Többször beleszaladtam a női tulajdonost hirdető nepperekbe, konkrétan nyolc darab ilyen autót volt szerencsém megnézni, kipróbálni. Mindezek után úgy gondolom, a neppereknek mélyen kellene hallgatniuk a női tulajdonosról.

A megnézett autók mind 10-15 év közötti Ford Fiesták voltak. Ez a típus ugyan a kiskategórián belül a masszívabbak közé tartozik, de a rendszeres karbantartást ugyanúgy igényli, mint a kényesebb típusok.

Amit láttam, az alapján kiderült, hogy a hölgyek számára ez kevéssé nyilvánvaló.

A nyolcból hatnak az első futóműve kopogott, ami érthető, hiszen a nők többsége úgy ugrat át autójával a fekvőrendőrön, ahogy zsoké a díjugratáson.

A nyolcból hétnek(!) a motorja is kopogott, vidám szelephangokat produkálva. Hozzáteszem, mind a hétben az az 1.3-as nyomórudas motor volt, ami egyrészt utálja a padlógázas erőltetést, másrészt az átlagosnál kényesebb a rendszeres olajcserére. Női vezető azonban olajcserével nem vacakol, azt sem tudja, miért kellene olajat tenni az autóba, hisz' az benzinnel megy.

Mind a nyolc autónak karcos volt a szélvédője. Méghozzá nem kőfelverődés vagy egyéb okán, hanem az ablaktörlő vájta félkörívek rontották a kilátást. Ez két okra vezethető vissza: egyrészt női vezető nem tud ablakmosó folyadékot utántölteni (ha olajat nem tud, ablakmosót miért tudna?), így nagy eséllyel a megszáradt sáros, latyakos trutymót szárazon törli. Másik ok a törlőlapát gumija: ez természetesen addig van a lapáton, amíg darabokban le nem foszlik. Női vezető azzal nem bíbelődik, hogy évente kétszer lecserélje, majd lejön az magától is.

A nyolcból hét autó belseje olyan koszos volt, mintha hajléktalanok vertek volna benne tanyát. Az ajtó és az ülés közé beszórt ezeréves papírzsebkendőktől az ételmaradékon, kárpitba örökre begyógyult morzsákon és egyéb eredetű foltokon át a kesztyűtartóban felejtett fél pár gumipapucsig(!) mindent találtam. Egy autó volt csupán rendben, de ezt a tulajdonos hölgy férje árulta, aki bevallotta, hogy az autó fél napig szépült egy autókozmetikában, ahol a kárpitot is kitisztították.

A nyolcból hat autón olyan horpadások és karcolásnyomok voltak, melyek a figyelmetlen parkolásból erednek. Önmagában ezzel még nem lenne baj, ha béna a vezető, hát béna. A gond ott kezdődik, amikor a festék lekarcolódik, és alatta a fém elkezd rozsdásodni. Az ilyen probléma megelőzhető a karcolások időben javításával, de a hölgyek számára ez sem magától értetődő. Az autó nem nyafog, nem sír, hogy fáj neki a horzsolás, tehát a gazdi nem érzi úgy, hogy tennivalója lenne.

Autógyárak figyelmébe ajánlom a következő fejlesztést: a fedélzeti komputer programja figyeli az ütközéseket, és koccanás esetén felsír, mint egy kisgyerek, majd minden indításkor elkezd nyafogni, hogy "Anya, fáááj, puszild meg!". Ezzel a női vezetők számára egyértelművé válna, hogy szervizbe kell vinni az autót. Ugyanígy olajcsere és kötelező szerviz esetén hasonlóképp bemondaná az autó, hogy: "Anya, beteg vagyok, vigyél kórházba!".

Pszichológusok szerint a női agy beszédközpontja fejlettebb, és amit hallanak, az sokkal nagyobb hatással van rájuk, mint amit látnak. A jövő autójában tehát egy gombnyomással beállítható lesz majd, hogy női vezető van-e a volánnál, és ha igen, akkor feleslegesek a műszerfalon kigyulladó lámpák meg mindenféle műszerek. Ehelyett az autó beszélne, és mondaná, ha kevés a benzin, vagy égve maradt a reflektor.

Addig azonban használt autó vásárlásakor kerüljük el nagy ívben a női tulajdonostól származó példányokat.