Ez a kis vidám színes hír is jól mutatja, hogy az USA mennyire komolyan gondolja a környezetvédelmet. Nemcsak hogy az alacsony kéntartalmú gázolaj nem honosodott még meg náluk, de a hűtők, légkondik is freongázzal működnek, és a tisztítószerek is kellemes ammóniaszagot árasztanak magukból.
Pont, mint az 50-es években.
Ritkán mondok ilyet, de ez most odabasz.
Az Opera 10 még nem végleges alpha kiadását feltettem tegnap az Ubira, ma meg Windózra is ráeresztettem. Már tegnap döbbenten néztem, hogy micsoda sebességgel nyomja az oldalakat, és ma is elszédültem rendesen.
Bővebbet később, ha magamhoz tértem.
Aki nem tudná, ez az őszödi böszme által gründolt kormányzati üdülő, ahol is az elmúlt hétvégén az arra jogosult kormánytagok és csatolt tartozékaik teljes panzióval 6800 forintokért, félpanzióval 3400-ért telelhettek, ha épp kedvük szottyant egy kis balatoni csúszkálásra.
A demagóg bulvársajtó bezzeg ráharapott, hogy micsoda dolog, mikor a nyugdíjas otthon fagy meg a lakásában, a sok milliomos államilag dotált áron héderel a tutiban. Okos országgyűlési képviselő is felszólamlott, jól számonkért ő is. Így megy ez mifelénk.
No de ami eddig még nem volt:
Derék miniszterelnökünk eljátszva a hülyét, sistergős-pimasz választ kanyarított blogjában. Talán tényleg annyira sötét, hogy fel sem fogja, a 6800 forintos ár miatt kapta a kritikát, és nem azért, mert önfeledten jégre ment. (Minket már régen jégre vitt, most egy kicsit neki sem ártott.)
Csak egy az Ubi számtalan kiváló featúrái közül.
Hogy a Windows userek is értsék a lényeget: a képen szereplő "Dim display when idle" feliratú checkbox az, ami megragadott. Ha bejelölöm, akkor néhány másodperc használaton kívül, és máris leveszi a fényerőt alacsonyabbra. Mindezt persze tudja tápról és akkumulátorról működés esetén egyaránt.
Mi ez, ha nem a fejlesztők elkötelezettsége a környezetvédelem iránt?
Tudom, sokaknak fontos, hogy Győzike vagy Fekete Pákó-e épp a nap celebje, és hogy Anikó hány bugyit adott el tavaly, mégis azt mondom, nem azok a hírek, hanem ez itt, ni: http://totalcar.hu/magazin/hirek/?main:2009.01.04&373061 Meg is nézem gyorsan, nincs-e nagyfater fészerében egy öreg Moszkvics, vagy DKW...
Egy kis szívás kijutott tegnap mindazoknak, akik vagy tájékozatlanságuk, vagy fanatikus hitük okán azt feltételezték, hogy a Microsoft képes olyan MP3-lejátszót kiadni, amiben nincs semmilyen rejtett hiba. Természetesen nem így történt, és a probléma megoldására hivatott eljárás is jellegzetesen Microsoft-szagú: a felhasználónak újra kell bootoltatnia a lejátszóját oly módon, hogy hagynia kell lemerülni az akkut, és feltöltés után a rendszer újraindul. 
Esetleg a jövőbeni típusokra rögtön fel lehetne tenni a három gombot, melyek együttes megnyomására a rendszer újraindul. Tudjátok, a Control, az Alt és a Del feliratú gombokat...
...avagy újabb rendszerváltások sorozata.
Régebben sokáig küzdöttem, hogy az otthoni PC-men legyen valami működőképes rendszer, ami egyben jogtiszta is, merthogy lopott windózt ugye nem kunszt rágyógyítani. Egy ideje az OpenSuSE aktuális verziói a favoritok nálam. Némi takarítás után épp most tettem fel a 11.1 verziót.
Viszont a céges laptopommal gondban voltam. Hivatalból van egy XP rajta, amit a kenyéradó gazdám tett rá, mivel a munkavégzéshez olyan programokat vásárol, amihez Windows kell. Erre ugyan gond nélkül feltehetném a Süsüt, de akkor egyrészt a winchestert particionálni kellene, másrészt a grub rendszerindítónak is be kell a MBR-be kerülnie.
Ezt viszont el akartam kerülni, mert egyrészt nagy munka egy ilyen laptopot később visszaállítani az eredeti állapotába (nem nagy tudomány, de sok idő és szívás), másrészt a 120 GB-os winyó további darabolgatását is el akartam kerülni. (Ismerős talán a sztori: az egyik partícióról már lelógnak a bitek, mert néhány süket program nem hagyja, hogy megmondjam neki, mit hova telepítsen, ugyanakkor más partíciók félig üresek, de a kihasználhatóságuk korlátozott pl. a fájlrendszer típusa vagy az elérési útvonala miatt.)
És akkor jött Wubi.
Már több helyen olvastam róla, hogy segítségével windowsos gépre úgy lehet Ubuntut telepíteni, hogy a fent leírt buktatók elkerülhetőek vele. Részletes útmutatót nem írok, hiszen nálam okosabb emberek már sok helyen leírták, valamint számtalan tapasztalatról lehet olvasni az Ubuntu közösségi oldalakon.
Röviden a lényeg:
Az Ubi 8.10 telepítőjében lévő wubi.exe-t el kell indítani Windows alól, és a progi megkérdi, melyik meghajtóra telepítse a rendszert, és hogy ehhez mennyi helyet foglaljon le. Ugyanis az így feltelepülő Ubuntunak lesz néhány nagyon jó tulajdonsága:
Ebből kifolyólag az XP alatt elérhető adataim jórészt Ubival is elérhetőek, módosíthatóak; tehát nem kell külön partíción tárolnom az Ubival készült fájlokat. Nem kellett a winchester lelkivilágát sem bolygatnom a particionálással. A teljes Ubuntu backup-ját a C:\Ubuntu mappa és a C:\boot.ini fájl mentésével akár Windows alól is megoldhatom; a visszaállítást ugyanígy. Végezetül: ha a laptopomat le kell adni szervizelésre vagy cserére, akkor az Ubi eltüntetése egy mappa törlésével és a boot.ini módosításával percek alatt megoldható.
És hogy az Ubi hogy viselkedik laptopon? Meglepően jól. Felismerte az összes hardvert, működik a bluetooth és a wifi, sőt, még a HP által mostanában favorizált, szoftveresen kezelt fényerő és hangerő állítási funkciók is rendesen működnek. A synaptic csomagkezelő meglepően precíz, sok évi süsülinuxos rpm-es szenvedés után meg tudom érteni a Debian alapú rendszerek fanatikus híveit. A hivatalos Ubi telepítőforrások mellett néhány kattintással kiválaszthatóak a nem hivatalos közösségi oldalak is, ahonnan sok száz program telepíthető Ubi alá. Maga a telepítés sem nagy művészet: a synaptic-ban rákeresek a kívánt cuccra, majd pár kattintás után már teszi is felfele. (Ez mondjuk nemcsak Ubi alatt van így ma már, de az egyszerű kezelhetőség akkor is komfortérzetet nyújt, ha az ember parancssorból is tudja kezelni az apt-get-et.)
Még két futam hátravan. Egyik, hogy be kell illesztenem a masinát a céges címtárba, hogy a fájlszervreket is elérhessem vele. Ehhez az Ubi ad még grafikus konfiguráló segédprogit is, az egyszerűbb használat érdekében. Nemsokára meglátom, a Samba hogyan ugorja meg ezt a feladatot.
Másik: a háromgés, háesdépéás mobilinternet felvarázsolása, hiszen az ember gyereke eltévedhet olyan helyre is, ahová a LAN-kábel már nem ér el, és feltörhető wifi-hálózatoknak is híján van...
Az autónepperek egyik kedvenc kábító dumája, hogy az eladó autó előző tulajdonosa nő volt. Fejlettebb változata: nyugdíjas tanítónéni, aki csak vasárnaponként használta a kocsit, mikor templomba járt vele.
Mivel a családnak szüksége volt a meglévő mellé egy kisebb, olcsó autóra, így az ünnepek előtt körülnéztem, milyen a felhozatal használtautó terén. Többször beleszaladtam a női tulajdonost hirdető nepperekbe, konkrétan nyolc darab ilyen autót volt szerencsém megnézni, kipróbálni. Mindezek után úgy gondolom, a neppereknek mélyen kellene hallgatniuk a női tulajdonosról.
A megnézett autók mind 10-15 év közötti Ford Fiesták voltak. Ez a típus ugyan a kiskategórián belül a masszívabbak közé tartozik, de a rendszeres karbantartást ugyanúgy igényli, mint a kényesebb típusok.
Amit láttam, az alapján kiderült, hogy a hölgyek számára ez kevéssé nyilvánvaló.
A nyolcból hatnak az első futóműve kopogott, ami érthető, hiszen a nők többsége úgy ugrat át autójával a fekvőrendőrön, ahogy zsoké a díjugratáson.
A nyolcból hétnek(!) a motorja is kopogott, vidám szelephangokat produkálva. Hozzáteszem, mind a hétben az az 1.3-as nyomórudas motor volt, ami egyrészt utálja a padlógázas erőltetést, másrészt az átlagosnál kényesebb a rendszeres olajcserére. Női vezető azonban olajcserével nem vacakol, azt sem tudja, miért kellene olajat tenni az autóba, hisz' az benzinnel megy.
Mind a nyolc autónak karcos volt a szélvédője. Méghozzá nem kőfelverődés vagy egyéb okán, hanem az ablaktörlő vájta félkörívek rontották a kilátást. Ez két okra vezethető vissza: egyrészt női vezető nem tud ablakmosó folyadékot utántölteni (ha olajat nem tud, ablakmosót miért tudna?), így nagy eséllyel a megszáradt sáros, latyakos trutymót szárazon törli. Másik ok a törlőlapát gumija: ez természetesen addig van a lapáton, amíg darabokban le nem foszlik. Női vezető azzal nem bíbelődik, hogy évente kétszer lecserélje, majd lejön az magától is.
A nyolcból hét autó belseje olyan koszos volt, mintha hajléktalanok vertek volna benne tanyát. Az ajtó és az ülés közé beszórt ezeréves papírzsebkendőktől az ételmaradékon, kárpitba örökre begyógyult morzsákon és egyéb eredetű foltokon át a kesztyűtartóban felejtett fél pár gumipapucsig(!) mindent találtam. Egy autó volt csupán rendben, de ezt a tulajdonos hölgy férje árulta, aki bevallotta, hogy az autó fél napig szépült egy autókozmetikában, ahol a kárpitot is kitisztították.
A nyolcból hat autón olyan horpadások és karcolásnyomok voltak, melyek a figyelmetlen parkolásból erednek. Önmagában ezzel még nem lenne baj, ha béna a vezető, hát béna. A gond ott kezdődik, amikor a festék lekarcolódik, és alatta a fém elkezd rozsdásodni. Az ilyen probléma megelőzhető a karcolások időben javításával, de a hölgyek számára ez sem magától értetődő. Az autó nem nyafog, nem sír, hogy fáj neki a horzsolás, tehát a gazdi nem érzi úgy, hogy tennivalója lenne.
Autógyárak figyelmébe ajánlom a következő fejlesztést: a fedélzeti komputer programja figyeli az ütközéseket, és koccanás esetén felsír, mint egy kisgyerek, majd minden indításkor elkezd nyafogni, hogy "Anya, fáááj, puszild meg!". Ezzel a női vezetők számára egyértelművé válna, hogy szervizbe kell vinni az autót. Ugyanígy olajcsere és kötelező szerviz esetén hasonlóképp bemondaná az autó, hogy: "Anya, beteg vagyok, vigyél kórházba!".
Pszichológusok szerint a női agy beszédközpontja fejlettebb, és amit hallanak, az sokkal nagyobb hatással van rájuk, mint amit látnak. A jövő autójában tehát egy gombnyomással beállítható lesz majd, hogy női vezető van-e a volánnál, és ha igen, akkor feleslegesek a műszerfalon kigyulladó lámpák meg mindenféle műszerek. Ehelyett az autó beszélne, és mondaná, ha kevés a benzin, vagy égve maradt a reflektor.
Addig azonban használt autó vásárlásakor kerüljük el nagy ívben a női tulajdonostól származó példányokat.
Utolsó kommentek