Igazából nem is a karácsony, hanem ennek apropóján a kereszténység, meg úgy általában a vallás.

(Kezdem unni, hogy mindig ez a főtirpák van műsoron, de a hülyeségnek olyan kvintesszenciája ő, hogy kár is fárasztanom magam a többiekkel. Olybá tűnik nekem, mint a kétszáz évvel ezelőtti francia felvilágosodók, akik forradalmi hevülettel kezdtek neki nagy társadalomformáló munkájuknak az ész és a ráció nevében.
Aztán persze kutyaszar maradt utánuk, meg egy szépen hangzó jelmondat franciául, ami tök jól mutat évfordulós érméken.)

Vajon mi lehet az oka annak, hogy az ész és elme bajnokai által hirdetett tanok ott hevernek a történelem szemétdombján, az egyház meg vidáman mételyezi a lelkeket hihetetlen történetekkel?

Mondd Árpád, azon nem gondolkodtál, hogy a kereszténység mit nyújt az embereknek kétezer éve?

Nem az inkvizíciót, rosszul tudod.

Elsütheted a rossz poénokat a vallási dogmákról meg a világ keletkezését magyarázó teremtéstörténetről, de ha ennyire ki vagy gyúrva a témában, akkor hogy-hogy nem tűnt fel az egyik legfontosabb dolog?

Várj, segítek egy rávezető kérdéssorral.

Az ateista-racionalista világnézet a világ működésének tudományos magyarázatán kívül kínál-e valamit az emberfiának? Ad-e a társadalom együttélésére vonatkozólag útmutatást? Megfogalmaz-e erkölcsi elveket? Egyáltalán értelmezhető-e abban a kontextusban az a fogalom, hogy erkölcs?

Talán már kapizsgálod. Te, mint független és autonóm személyiség, elmédtől vezéreltetve mélyen megveted a meséken elandalodó híveket, és elhatározod, hogy az értelem nevében megsemmisítő csapást mérsz a lélekkufárokra. Felnyitod a tömegek szemét, és fáklyával kezedben kivezeted őket a sötétség birodalmából.

Nos, eddig jó, megmutattad nekik, hogy mitől döglik a légy. Isten nem hat nap alatt teremtette a világot, és nem a Mikulás teszi a virgácsot a kiscsizmádba.

És aztán? Hogyan tovább? Azt mondod nekik, hogy "most már okosak vagytok, basszátok meg, húzzatok haza, és meg ne halljam még egyszer azt a szűzmáriás kamu dumát!"
Tudsz-e rendet, jó példát mutatni nekik, hogyan éljenek? Elvégre az egy dolog, hogy nem hiszem el, hogy Ézsua megállította a napot, de ha kimegyek az utcára a többi ember közé, akkor mit tegyek? Hogyan viselkedjek, hogyan éljem napjaimat?

Adsz-e a nagy racionalizmus mellé valamit, amitől emberivé válhatok? Mihez mérjem magam? A mindenséghez? (Az nem éppen jó ötlet, a kommunisták már megszívták vele, sőt, most is éppen szívnak.)

Elítéled a keresztény eszmerendszert, de amit helyette felmutatsz, az kevés. Ne sírj most, nálad nagyobb elmék is elkövették ugyanezt a hibát. Elfeledték, hogy azért, mert valaki fejben tud gyököt vonni, vagy cáfolhatatlan teóriája van a kvazárok keletkezéséről (neked van, Árpád?), attól még lehet apagyilkos.

Mára ennyi a lecke, leülhetsz. Egyest most nem adok, de az élet úgyis bőkezűen méri neked az elégteleneket...